Az a nagy kérdés, itt és most Szerbiában, hogy a 2023-as évhez hasonlóan az új évben kegyes lesz-e az időjárás a mezőgazdasági termelőkhöz, lesz-e elegendő csapadék, megfelelő lesz-e annak eloszlása térben és időben? A másik égető kérdés: sikerül-e véget vetni végre az ukrajnai gabonadömping okozta piaci katasztrófának? A harmadik pedig: miként tud a kormány megfelelni annak a hatalmas kihívásnak, hogy úgy biztosítson olcsó élelmiszert az ország lakosságának, hogy közben eleget tesz a sanyarú helyzetbe került, de a sorsukba belenyugodni nem akaró mezőgazdasági termelők követeléseinek, akik tavaly kétszer is megmutatták, hogy elszántak, és ha a helyzet úgy kívánja, traktoraikkal pillanatok alatt képesek megbénítani a közúti forgalmat.
Egyik nyugdíjba készülődő újságíró kollégám, akinek termőföld nincs a birtokában, de még csak nem is méhészkedik és horgászni sem jár, tehát látszólag nincs nyomós oka arra, hogy éberen figyelje az időjárás alakulását, december közepén azzal a kijelentésével okozott számomra nem kis meglepetést, hogy „azért szurkol”, hogy a Tisza dunai torkolatának térségében, ahol él, meglegyen a 700 literes csapadékmennyiség az év végéig. Aztán így lett, meglett. Nem igazán értettem, hogy neki, akinek se zsebéből, se zsebébe, hogy mikor mennyi eső áztatja a földet az év folyamán, miért fontos ez. Aztán elmagyarázta, hogy utánanézett és kiderült, Vajdaságban a több évtizedes adatok szerint az egy évre jutó csapadékátlag 611 litert (millimétert) tesz ki négyzetméterenként, és ő azt szeretné, hogy a hosszú ideje tartó aszályos és rossz csapadékeloszlású évek után ez a mennyiség megdőljön, hogy végre ne kelljen panaszkodniuk a mezőgazdasági termelőknek a mostoha időjárásra. Teljesült tehát a kollégám kívánsága.
Ráadásul, ha megnézzük a havi adatokat, a korábbi évektől eltérően az eloszlása is arányos volt. És aztán eljött az újév, amikor a barátommal együtt a térség összes növénytermesztője elégedetten állapíthatja meg, hogy az elmúlt évben, hála Istennek, nem szomjaztak a haszonnövények. És ahol nem volt jégverés vagy viharos erejű szél, ott rekord-, de legalábbis rekordközeli terméseredményeket értek el a termelők a legtöbb haszonnövény esetében. Nem semmi, hogy a 2022-es évhez képest megduplázódtak a termések! Ezért most a 2024-es év elején, ha valamit kívánhatunk a mezőgazdászoknak, akkor az az, hogy az idén se alakuljon ez másként. Ismerve azonban a múltat, ez sajnos ritkán szokott megismétlődni.
Az ukrán gabonadömping elbánt a termelőkkel
Azonban mégsem lehettek elégedettek maradéktalanul a termelők a jó terméssel, ugyanis ami bejött a réven, az elment a vámon. A mezőgazdasági termények felvásárlási ára egy év alatt nagyjából megfeleződött, miközben a termelés során felhasznált műtrágya és növényvédő szer ára az egekbe szökkent. És közben a termőföld bérleti díja továbbra is 500 euró körül alakult hektáronként, mint a legjobb években. Ezért a termelők második kívánsága az volna az idei évtől, hogy az államvezetés vessen véget az ukrán mezőgazdasági termékek importjának és próbáljon meg okosabban gazdálkodni a hazai terméssel. A termelők ugyanis felróják a kormánynak, hogy a Covid-járvány időszakában, de akkor is, amikor már megszűnt a járványveszély, jelentősen korlátozta a stratégiai szempontból fontos mezőgazdasági termények és a belőlük nyert liszt, étolaj és cukor kivitelét.
Közben, mint már utaltunk rá, az Európai Unió amerikai nyomásra úgy döntött, hogy megnyitja piacát az Ukrajnából érkező, kétes minőségű, de olcsó mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek előtt, ami csak az élelmes kereskedőknek jött jól. Jelentős mennyiségű olcsó ukrán búzát és kukoricát vásároltak össze, és ezzel leverték az itteni árakat. Ez odavezetett, hogy az őszi terménybetakarítás és vetés befejezése után elkezdtek szervezkedni, majd tüntetni a mezőgazdasági termelők. Elégedetlenségükre úgy próbálták meg felhívni a figyelmet, hogy traktoraikkal országszerte eltorlaszolták a legforgalmasabb közlekedési csomópontokat, kiváltva ezzel a lakosság széles körű felháborodását. Közben nem sokkal a parlamenti választások előtt megkezdődött az alkudozás a szerbiai kormánnyal, amely szorult helyzetében a termelőknek végül majdnem minden követelését teljesítette, vagy ígéretet tett azok teljesítésére.
