A hazai szőlő- és borágazat legjelentősebb finanszírozója az MBH Bank. A pénzügyi cég Agrár- és Élelmiszeripari Üzletágának ügyvezető igazgatója Hollósi Dávid és stratégiai elemzője, Héjja Csaba „A pincevakságon túl, sztori előtt – Pénzügyileg sikeres stratégia a fajtaválasztástól a borkóstolóig” címmel a közelmúltban közösen tartott előadásukban leszögezték, a hazai szőlő- bortermelési kultúránk adott, de gazdasági jelentősége kicsi és várhatóan nem is lesz nagyobb.

Arra a kérdésre, hogy borivó ország vagyunk-e, figyelembe kell vennünk, hogy egy átlagos magyar borfogyasztó árbevételének 5 százalékát költi szeszes italra, amiből 1,5-2 százalék a bor. Jövedelem, életstílus, kultúra… , talán ezek a legmeghatározóbb tényezők.

Hollósi Dávid kiemelte, a pénzügyileg leginkább instabil mikrovállalkozások adják a borászatok 85 százalékát. El kell érni, hogy ezek a mikrovállalkozások felemelkedjenek a kisvállalkozások szintjére, amit nem csak mennyiségi növekedéssel lehet elérni.

Az OIV – Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezet – felmérése szerint

A számok azt mutatják, hogy Németország, az Egyesült Királyság és az USA nagy, növekedési tartalékokkal rendelkező piac. Kína – annak ellenére, hogy öregszik a lakosság –, Hollandia, Kanada és Belgium növekvő potenciállal rendelkező fejlődő piac, de ott van Svédország, Lengyelország, Norvégia, Csehország, melyek bár kisebb felvevő kapacitással rendelkeznek, de a jövőt tekintve érdemes rájuk is odafigyelni.

Az előadás végén kis fajtaszerkezeti ismertetőt is adtak a szakemberek. Míg a kétezres évek elején a legnépszerűbb Kékfrankost – 7897 hektár – az Olaszrizling követte, majd jócskán lemaradva jött a Rizlingszilváni, a Zalagyöngye, a Furmint és az Ezerjó. Két évtizeddel később a Kékfrankos még tartja vezető szerepét, de másodiknak felzárkózott a Bianca és a Cserszegi fűszeres, s az Olaszrizling az ötödik helyre csúszott vissza.