Testvérlapunkban, a Kertészet és Szőlészetben 2016-ban jelent meg Csihon Ádám és az azóta elhunyt Gonda István cikke 21 éves meggyfák ifjításáról. Ennek a tapasztalatait foglaljuk össze.

A Debreceni Egyetem munkatársai a pallagi kísérleti ültetvényben mérésekkel is alátámasztották az ifjító metszés eredményességét. Jó erőben lévő, de a belső részeken felkopaszodott Újfehértói fürtös, Debreceni bőtermő és Érdi bőtermő meggyfákat vágtak vissza tél végén, a nyugalmi időszakban. A középmagas törzsű, sudaras koronájú fák térállása 6 x 3 m volt.

Az alsó oldalelágazások hosszúsága a visszavágást követően átlagosan 120-150, a középső zóna elágazásai 50-80, a fa tetején lévő ágak (gallyak) pedig 30-50 cm hosszúak lettek. Fontos cél volt, hogy kúpos, jól benapozott koronát kapjanak.

Az ifjítás után ijesztő látványt nyújtó fákon a vegetáció megindulásával sok rejtett rügy pattant ki, valamint a megmaradt, fiatalabb gallyazat rügyei hajtottak ki. Az erős visszavágás erős hajtásnövekedést váltott ki, a következő évi téli metszés során ritkítani kellett a kedvezőtlen helyzetű vagy sűrűn fejlődő vesszőket. A csonkolást követő évben már néhány kilogramm meggyet is tudtak szedni, a következő, harmadik évben pedig teljes termést adtak a fák. Az ifjítás előnye az is, hogy ismét szép, darabos termést lehetett betakarítani, amit részben a jobb fényellátottság, részben pedig az magyaráz, hogy a termőrészek közelebb kerültek a törzshöz. Minél rövidebb úton érkezik ugyanis a tápanyag, annál jobb a gyümölcs ellátottsága.