A hivatalos standard neve alföldi dudoros postagalamb, de sokan inkább magyar postagalamb vagy katona postagalamb néven ismerik. Származása kalandos történetre utal, valószínűleg az utazások során lemaradt, illetve a honvédségi szolgálatban feleslegessé vált sport- és hírvivő galambok utódaiként a XX. század második felében az Alföldön jelenlévő postagalamb-változat. Ennek a fajtának egykoron hétféle, kismértékben elkülönülő, de összességben szembetűnő különbségekkel rendelkező tájtípusa rögzült, melyeket az adott környéknek megfelelően hajdúsági, jász, hódmezővásárhelyi stb. típusnak, vagy épp óposta vagy katona posta névvel illettek. Az MGKSZ standardban a legfiatalabb változata és annak neve – alföldi dudoros postagalamb – és leírása lett a hivatalos, lefedve az egykori hét magyar tájtípust.

Összbenyomására jellemző a közepesnél nagyobb, izmos, erős, enyhén meredek tartású, „indulni mindig kész” jelleg, gyors röptű és kitartó, az átlagosnál valamivel nyújtottabb testű benyomását keltő postagalamb-változat. Koponyája töretlen ívű, csőre középhosszú igen fejlett orrdudorral, szabályos kör alakú kétsoros szemgyűrűvel.

A magyar csirkegalamb és sokféle hasznosítása

– A magyar csirkegalamb egy másik csodás értékünk. Gazdasági fajta, kiállítási alakgalamb, s emellett a dajkagalambok tökéletes mintája. Kialakulása a történelmi nagy-magyarországi időkre vezethető vissza.

Különlegességei az 50 fokos szögben tartott keskeny kormánytollak, a vállak, a széles, mell felé erősen vastagodó középhosszú nyak, a 8-10 cm hosszú lábak. E testtáji jegyek adják a kormánytollak, evezőtollak, s középhosszú nyak arányosságát egymáshoz és a 60-80 dkg-os testhez viszonyítva, illetve a tyúkidomú alakgalamb formát, tehát kiállításokon az ideális összbenyomást.

Fészek-, illetve fiókahűsége rendkívüli, az életképesség határáig tenyésztett fajták szaporításához kiváló mint dajkagalamb – mondta a tenyésztő.

Az erdélyi duplakontyos bukó fajta kettéválása röp- és díszgalambbá

S végül, de nem utolsósorban az erdélyi duplakontyos bukó fajtát említette Bagdi Ferenc, mely „leginkább talán a hányattatott sorsa miatt érdemel nagyobb figyelmet, hisz míg a magyar csirkegalamb kitenyésztési helyét, a történelmi Nagy-Magyarországot szétszabdalták, a fajta megmaradt magyarnak, addig az erdélyi duplakontyos bukó fajta standard leírásában azt olvashatjuk, hogy kitenyésztési helye: Románia-Erdély. Sajnálatos és szívszorító ezt látni, de mi azért tudjuk, hogy magyar fajta” – szögezi le Bagdi Ferenc.

Sajnos napjainkra szinte különvált a kiállítási típus, ami elvesztette bukó- és röpképességét, ahogy nevelőkészsége is leromlott, de külleme rendkívül vonzza a szemet. Míg a röptípusa nagyobb termetű, küllemre nem oly kifinomult, mint a kiállítási, de körkörösen végigrepüli a 25-30 perc röpidőt, sűrű bukfencezésekkel díszítve.