Kármen azt mondja, hogy nincs gond a közgazdaságtannal, de szereti azt is, ha a munkájának kézzelfogható eredménye van, a kosárfonás például ilyen. Valószínűleg a felmenőitől örökölte a kézművesség iránti fogékonyságot, akik között több szabó is volt.

Később a gyerekek mellett kevesebb ideje maradt a hobbira, de azért végig jelen volt az életében a kosárfonás, és végül

Különleges stílusának és technikájának titka a külföldi tanulás és tapasztalatszerzés, Erasmus-program keretében tanult dán, francia és olasz mesterektől. Ott nemcsak különféle tervezésű és rendszerű kosarakkal találkozott, hanem más alapanyagokkal is.

és ezt a fajt termesztik nálunk.

– Külföldön, a fűztelepeken sokféle van. Egy francia termesztőtől szerzem be a vesszőket. Az amerikai fűz vesszőinek töve az ugyanolyan méretű más füzekéhez képest sokkal vastagabb, míg az egyik kedvenc fajtám, a Salix purpurea ’Gilbert’ vesszői szinte végig egyenletesen egyforma vastagságúak, vagyis inkább vékonyságúak, amivel szép egységes felület érhető el.

avat be a részletekbe Kármen.

Nyers vesszőket használ, melyeknek a kérge nincs lehántva, a végeredmény már ettől is egészen más lesz, mint az általunk megszokott. Különböző a színük és a textúrájuk, és ez külön díszítőelemként működik. Ez akkor érhető tetten igazán, ha hagyományos forma készül belőle, de az alapanyag miatt egészen más hatású lesz a végeredmény.

Kármen gondolkodott a vesszők termesztésén is, és bele is kezdett, de belátta, hogy ez már nem fér bele a mindennapjaiba.