Megóvni a szent vérvonalat, vagy kockáztatni a beltenyésztést?
„A védett területen az S4 mtDNS haplotípus dominált, ami jól mutatja a történelmi elszigetelődést. Ezzel szemben azon a területen, ahol vadgazdálkodás folyik, több genetikusan elkülönülő populációt láthatunk. Ez arra enged következtetni, hogy ezek egymás között szaporodnak. Így potenciálisan lecserélik a szent szarvasokat „normál” szarvasokra” – foglalta össze megfigyeléseiket Takagi.
Az egymás mellett élés és a populációk keveredése kihívást jelent a természetvédelmi irányelvek megalkotása szempontjából. A dilemma az, hogy megóvják-e a szent szarvasok vérvonalát, vagy engedjék a keveredést. Utóbbival hosszú távon elkerülnék az esetleges beltenyésztés miatti kihalást.
A tanulmány hangsúlyozza, hogy az érintett felek között tudományos elemzésen alapuló, a tágabb társadalmi-gazdasági, ökológiai és kulturális feltételeket figyelembe vevő egyeztetésre és megállapodásra van szükség.
A közegészségügyi aggályok, beleértve a zoonózisokat és a kullancsok által terjesztett betegségeket, tovább sürgetik egy kezelési terv létrehozását az évszázados hagyomány védelme alatt álló szarvaspopuláció kezelésére.
Korábban a populációgenetikai elemzések nem játszottak szerepet a japán vadgazdálkodásban. Azonban a híres narai szarvaspopuláció esetében elsőként kidolgozott kezelési terv (mely egyelőre még mindig a jövő feladata) mintaként szolgálhat más területek és fajok számára is, jelentette ki Kaneko.
Ez a tanulmány nemcsak Nara szent szarvasaira vonatkozó védelmi és kezelési stratégiákhoz nyújt majd információt. Globálisan is iránymutató lehet az ember és a vadon élő állatok közötti kölcsönhatások harmonizálásához is egy gyorsan változó környezeti kihívásoktól terhes világban.
