A szarvasfélék krónikus sorvadásos betegsége, angolul chronic wasting disease (CWD) közismertebb neve a zombi szarvas kór. Ez egy alattomos betegség, mivel hosszú ideig tünetmentes lehet a beteg állat. Az idegrendszert megtámadó kórság végső stádiumában lévő állatoknál nyálcsorgást, letargiát, egyensúlyzavart, és semmibe révedő tekintetet is megfigyelhetünk – akárcsak egy zombinál…
A betegséget prionok terjesztik. Ezek fehérjetermészetű fertőző ágensek. A gazdatest azonos fajtájú fehérjéit képesek önmagukhoz hasonlóan hibás térszerkezetűvé alakítani, így újabb prionokat létrehozni. Mivel az élőlények testében lévő legtöbb fehérje nem fajspecifikus (az adott faj közeli rokon fajaiban, de akár az élővilág legkülönbözőbb egyedeiben is létezhet, sőt hasonló feladatot láthat el), ezért
Erre példa a tévesen kergemarha kórnak nevezett szivacsos agyvelőgyulladás. 1995 óta a betegség Nagy-Britanniában több millió marha kényszervágásához vezetett. Az emberi változata, a Creutzfeldt–Jakob-szindróma kontójára pedig 178 haláleset írható.
A kockázat valós
Ugyan egyelőre nem volt konkrét eset, amikor embert fertőzött volna a CWD, de
A másik óriási rizikó, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a vadászat és a vadhús fogyasztása nagy népszerűségnek örvend. A jelentések szerint 2017 óta évente 7000 és 15000 közötti azoknak a fertőzött szarvasoknak a száma, melyek húsát emberek fogyasztják el. Ez a szám a becslések szerint évi 20 százalékkal nő, mivel a betegség igen gyorsan terjed. A fő probléma, hogy a CWD-t nehéz kimutatni a tünetek megjelenése előtt. A fertőzött állatok 18 hónaptól akár 2 évig is tünetmentesek lehetnek, és ezalatt terjeszthetik a betegséget. Élő állat esetében pedig nincs mód vizsgálatra, mivel a mandulából és a nyirokcsomókból származó szövetminták szükségesek ehhez.
Ilyen a lőtt vadak, illetve a vadelütésekből származó tetemek tesztelése. Fontos a lakosság tájékoztatása is: mind a tetemeket, mind a rendellenesen viselkedő állatokat minél hamarabb jelenteni kell a hatóságok felé. Az vadetetés felfüggesztésével a szarvasok nem koncentrálódnak hosszú időn át kis területre, ami szintén csökkenti a fertőzés esélyét. Emellett az állomány apasztása szintén lassítja a CWD terjedését.
Jelenleg az USA 32 államán kívül Kanada 5 tartományában terjed a járvány. Európában elsőként egy norvég szarvasból mutatták ki a CWD kórokozóját 2016-ban, azóta pedig Svédországban, Finnországban, és Ázsiából Dél-Koreában is felbukkant. Nem kizárt tehát, hogy hazánkba is elér, akár természetes úton terjedve, akár emberi segítséggel. Mivel az őz és gímszarvas állomány már évek óta növekvő tendenciát mutat, ezért vélhetően jelentős pusztítás fog végezni egy ilyen súlyosan fertőző betegség.
