Van bármiféle ranglista az araboknál az év végi összesítésnél?
Ha a Yamamah appot megnyitjuk, folyamatosan frissítve láthatjuk az UAE versenyek ranglistáit, van egy nyitott, amiben férfiak és nők eredményeit is számítják, és van egy, amiben csak a hölgyek eredményeit vetik össze. A különböző versenyhelyszíneken való sikerességet is nézik. A nyitott listán a tavalyi szezonban folyamatosan a tizedik hely körül voltam, a lányok között az utolsó versenyfesztiválig a második helyen álltam, de sajnos az utolsó két versenyem sikertelen volt, így végül negyedikként végeztem. Al Wathba helyi ranglistáján pedig a második legsikeresebb versenyző voltam a sokszoros győztesek, Ahmed Alshehhi és Ebraheim Ali mögött, amiért nagyon hálás vagyok az Al Reef Ajban és Ado istállónak.
Hogyan élted meg az első magyar győzelmet a sivatagban, ami a te nevedhez fűződik?
Kitartok az álmaim mellett és a célom, hogy az Al Wathbában rendezett egyik verseny nyertese legyek, hisz ez az, amiért mindennap dolgozom, de úgy érzem, ez a Butheebban rendezett 120 kilométer egy lépcsőfok a cél felé. Őszintén szólva nem is gondoltunk a győzelemre, úgy mentünk, hogy ez csak egy minősülés Dragonflynak a februárban rendezendő President kupára. A starttól a saját tempómban lovagoltam, nem nézve, hogy ki van előttünk, illetve mögöttünk.
Dragonfly szuperjól orvosizott, így mindig fogtunk az előttünk lévőkön, aztán az utolsó körön kicsit gyorsabban szerettünk volna menni, viszont pár kilométer után magam előtt találtam a világbajnok Haleh nevű lovat, ekkor a trénerem jobbnak látta, ha maradunk a másik négy lóval, viszont nehéz volt úgy versenyezni, hogy két lovat tudtak összedolgoztatni az Al Barari istállóból és az M7-nek is kettő lova volt. Az utolsó körön tíz kilométertől fogva folyamatos ellenerő érződött és mindkét istálló azon dolgozott, hogy leszakítson lovakat a célig. A célegyenesben már csak két ló maradt Dragonfly mellett, próbáltam fej-fej mellett tartani a többi lóval, éreztem rajta, hogy több van benne, mint a másikakban, úgyhogy igyekeztem addig halasztani az utolsó hajrát, amíg csak lehet. Rengeteg érzelem volt bennem. Nagyon szép élménynek éltem meg ezt a versenyt, azért is, mert nem nagyon született magyar lovastól győzelem eddig az Emirátusokban, másrészt az FS egy új versenyistálló, szóval kicsit dobott a hírnevén Dragonfly első helye. Valamint részemről sem jött még ötödiknél jobb helyezés. Ez ad egy kis motivációt nekem is és a csapatnak is.
Melyik eredmény áll a szívedhez a legközelebb?
A privát istállóban napi szinten látom a lovakat, dolgozom velük, a személyzet minden gyenge pillanatába betekintést nyerhetek, sokszor fáradtan, majdnem megtörve, de mindig dolgozunk tovább. Ezért a legboldogabb pillanatok egyike Dahman ötödik helyezése volt számomra. Mindannyian nagyon büszkék voltunk ezen a napon, ekkor Al Wathbában Dahman rekordot döntött az utolsó körön, az elmúlt években nem sok ló volt képes erre az átlagsebességre. Csak tizenöt másodperccel csúsztunk le a dobogóról, tehát amilyen nagy örömöt okozott ez a nap, annyira nehéz is túltenni magam ezen a néhány másodpercen.
„Jordánia és ezzel együtt Wadi Rum teljesen más, mint az Emirátusok. Kevés versenyt rendeznek évente, azonban a lovastársadalom annál lelkesebb. A körülmények táboriak, semmi felesleges pompa nincs, tényleg csak a legszükségesebb dolgokkal találkoztam ott tartózkodásom során. A versenyhelyszín és az istálló között közel négy kilométer volt a távolság, amit vagy lóháton, vagy a lovat kézen vezetve kellett megtenni. A versenyhelyszín Wadi Rum ikonikus sziklái által három oldalról védett beugróban volt. A megszokott pihenősátoroknak nyoma sem volt, egyszerű vascsövekkel eszkábált fémszerkezettel elkülönített, tető nélküli pihenőket kell elképzelni. A lovamnak a pihenőben volt egy darab műanyag itatóvödre és egy félbevágott műanyag hordó, amiből szénázott.
Fotó: Abdullah Alshamsi
