A családok nagy része a pároztatókba ad népet. Ez családonként 3-4-szer 3-4 keretről lerázott méhet jelent. A legjobban teljesítő családokról egy szezon alatt 15 keret méh is le van rázva. Persze a „keret” mértékegység sorozatról sorozatra egyre kevesebbet jelent, de ez kiemeli, miért fontos része a serkentés a technológiámnak. A pároztatók betelepítése után a családok a kora tavaszi szintre zuhannak vissza. A méhanyák minden évben kétszer hozzák fel a családokat. Emiatt sokkal nagyobb hangsúlyt fektetek a takarmányozásra, mint egy normál méhészet, hogy a családok erősek és egészségesek maradjanak.

Vannak dolgok, amiket nem lehet siettetni. Amikor elkezdtem az anyanevelést, leszögeztem magamnak, hogy az eladott anyák számánál fontosabb lesz a minőség. Úgy is mondhatnám, hogy nem szériaanyákat szerettem volna nevelni. Ez megszabta azt, hogy legfeljebb hány anyát tudok egyedül nevelni (1000 körül), hány álcát fog kapni a starter, majd később a dajkacsalád, mennyi fehérjés lepénnyel és sziruppal. Ezzel kapcsolatban a szakirodalom világos – a kevesebb több. Mivel ez teljesen az anyanevelő kezében van, nincs mentség a kicsi, silány anyákra. Az anyák kelése után viszont már jóval több mindent tart kezében a természet, mint a méhész. Ez az a pont, ami az egész addigi, minőségre irányított munkát keresztül tudja húzni, és ahol a kéthetes késést nem lehet behozni. Környékünkön a május közepén jellemző esős, hideg idő hidegebb, és emiatt a méhcsaládokat jobban megviseli, mint a melegebb vidékeken. Kicsit nehezen, de el kellett fogadnom azt, hogy ha tényleg minőséget akarok, akkor nem elég csak az anyák fejlettségére összpontosítani. Le kell mondanom a májusi párzott anyákról. Ezért az első sorozat párzott anya május utolsó, június első hetére esik. Amióta ezt betartom, nincs herepetézéssel vagy teljesítménnyel kapcsolatos vásárlói reklamáció, évről évre egyre többen jönnek vissza.

Az elmúlt időben többen érdeklődtek, hogy anyanevelőként menyire érzem a méhészeti ágazatban kialakult helyzetet. Az erre adott válasz oka nem feltétlenül az, hogy nem méztermeléssel foglalkozom. Vannak, akik panaszkodnak az anyanevelők közül is, hogy érezhető a lejtő. Én viszont egyelőre ennek az ellenkezőjét tapasztalom. Minden szezon végén megnyitom a listát a következő évi rendelésekre. Mivel egyedül dolgozom, a készlet korlátozott, évről évre egyre hamarabb betelt a lista. Az idei évben történt meg először az, hogy a lista néhány napon belül bezárult a visszatérő vevők megrendeléseivel, így a következő szezon előtti hirdetések el is maradnak – idén először.

Folyamatosan volt rá kísértés, mert már régóta nem tudom kielégíteni a megrendelésket. Kétszer annyi anyát is el tudtam volna adni, ami nyilván jobb lett volna, ehhez viszont kompromisszumot kellett volna kötnöm néhány dologban. Mi ennek a tanulsága?