A méhészet azon kevés szakmák közé tartozik, amit csak akkor lehet igazán eredményesen végezni, ha az ember figyelembe veszi a területi adottságokat, úgyszólván helyspecifikussá teszi a méhészetét. De ez csak a szakmai oldal. A minőségi terméket értékesíteni is kell. Új szelek fújnak, amiket be kell fogni a vitorlába. Nincs értelme arra várni, hogy valaki majd megoldja az ágazat gondjait (sajnos). Minden jel arra mutat, hogy ez nem fog megtörténni. Nem fognak visszaállni a régi szép idők. Úgy gondolom, hogy ezután sokkal nagyobb hangsúlyt fog kapni „a kevesebb több” elv alkalmazása, a marketing és a fogyasztók tájékoztatása, új mézfogyasztók megszerzése.

Ez részben körvonalazta azt, hogy legfeljebb hány méhcsaláddal fognak dolgozni, illetve nagyon sok erőfeszítést igényelt. Sokkal több munkát, mint a felvásárlóhoz vinni a hordókat. Most viszont megtérül. A válság természetesen őket is érinti, de sokkal kevésbé. Vásárlóik az egészségük miatt vásárolják tőlük a mézet és a többi terméket, ezt pedig nem befolyásolja a mézpiaci helyzet. Viszont, amint már említettem, több munkával jár. Nemcsak a kiüvegezés, címkézés, piacra járás stb. miatt, hanem a marketinges feladatok, fogyasztók tájékoztatása, új mézfogyasztók megszerzése miatt is. Jobb lenne hordóban értékesíteni, esetleg még több mézet is a jelenleginél? Természetesen. Jelenleg viszont ez nem fenntartható, nem járható út, hiába lenne jobb. Nehezebb lett méhésznek lenni, eredményes méhésznek lenni pedig még annál is nehezebb, és mindez már nem ugyanazt jelenti, mint régen.

A méhek világa lenyűgöző. A tengertől a hegyekig mindenhol megtalálhatók. A fennmaradásuk érdekében akklimatizálódtak, alkalmazkodtak a változó körülményekhez. Eddig is meghatározó volt az, hogy mennyire van harmóniában a méhész a méheivel. Lehet, hogy elérkezett az ideje, hogy kövessük a példájukat az akk­limatizálódásban is?

Varró Levente,
Erdőszentgyörgy