A túlélők
Az antibiotikumok minden baktériumot megölnek a bélrendszerben. Kivéve az olyan szuperbaktériumokat, mint a Clostridium difficile. Illetve azt a titkos alakulatot, amely a test egy biztonságos zugában tartózkodik. Olyan lehet ez, mint egy miniatűr Noé bárkája. Csak bennünk van. És csupán mikrobák élnek benne. Amint elmúlt a veszély, vagyis befejeztük a gyilkos fegyver használatát, kiözönlenek a mi kis segítőink és elkezdenek szaporodni, hogy ismét benépesítsék a helyet. Mindannyiunk számára nehéz idők következnek, mert ezidőtájt elég problémás az emésztésünk,
Viszont ha úgy taktikázunk, hogy megkíméljük magunkat, azzal éppen rontunk a dolgokon, mert a baktériumaink nem kapják meg a sokasodásukhoz nélkülözhetetlen anyagokat.
Ideiglenes hadtest
Több probiotikum-készítményben kínált törzs nem tagja a normál bélflóránknak. És nem is lesznek azok akkor sem, ha kúraszerűen, és akkor sem, ha rendszeresen fogyasztjuk őket. Nem tartózkodnak néhány napnál tovább a bélrendszerben, bármilyen egészségesen is táplálkozunk. Ebből arra következtethetnénk, hogy akkor nincs is rájuk szükségünk. Tovább menve, ha szükségtelenek, akkor mi értelme arra törekedni, hogy minden nap bevigyük őket? Van ebben valami.
A legvalószínűbb, hogy ezekre az ártalmatlan átutazókra abban az esetben van a legnagyobb szükségünk, amikor az antibiotikumok elpusztították a bélrendszerünkben a bélflóránkat. Ezért eddig úgy gondoltuk, hogy ilyenkor lehet értelme beküldeni egy idegen hadtestet, hogy tartsa a frontot. Hogy az olyan megátalkodottak, mint a Clostridium difficile ne tudjanak túlszaporodni és hatalomra kerülni. Néhány évtizede elterjedt az a nézet, hogy ha az antibiotikumkúrát kiegészítjük probiotikumok szedésével, megkímélhetjük magunkat a kellemetlenségektől.
A segítség árnyoldala
Viszont az antibiotikumkúrával egybekötött probiotikumszedés késleltette az ember egyedi bélflórájának regenerálódását. Még a spontán regenerálódás is kedvezőbben alakult, vagyis amikor semmilyen módon nem segítették elő a folyamatot. És nem meglepő módon a legeredményesebbnek a mikrobiom-transzplantáció bizonyult, ami szinte azonnal, néhány nap alatt rendbe tette a dolgokat odabent. Ilyenkor ugyanis egy egészséges donor mikrobiótája telepítik át az illetőbe, ami olyan törzseket tartalmaz, amelyek természetes körülmények között a bélflóra tagjai.
Támogassuk a hazaiakat
Tehát a probiotikumok szedésének lehet ugyan rövidtávú haszna, viszont nekünk a saját, egyedi mikrobiótánkra van szükségünk. És a regenerálódásuk a táplálkozásunktól függ. A zöldségek és gyümölcsök által szolgáltatott változatos prebiotikum-kínálat az egyetlen, ami segíthet. Ne ringassuk magunkat tévképzetekbe, hogy beszedünk egy kúrányi testidegen baktériumot és azzal mindent letudtunk.
Elkerülhetetlen?
Mások azonban rutinszerűen járnak el. Ezért érdemes lenne mindannyiunknak kiépíteni magunkban, hogy megkérdezzük, valóban elkerülhetetlen-e az antibiotikum vagy van más lehetőség. Mérlegelve azt, hogy egy antibiotikumkúra rendkívül kockázatos és utána akár egy évbe is telhet mire helyreáll a korábbi állapot a bélrendszerünkben.
Amennyiben életveszély forog fenn, ne késlekedjünk a gyógyszerrel. De jó, ha tudatában vagyunk, hogy a teljes felépülésünk nagyon elhúzódó lehet. Még akkor is, ha szedünk probiotikumot. Vagyis inkább annak ellenére. Mivel ezek az átutazók csak ideiglenesen segíthetnek. A munka oroszlánrészét a testünknek és a testünkben élő baktériumoknak kell elvégezniük. Nekik pedig változatos prebiotikum-kínálat kell. Tehát elsősorban zöldségek.
