Ha ehhez fokozódó vízhiány párosul, akkor csökken a fa zöldtömege, hiszen tudjuk, hogy annak neveléséhez víz kell, ha nincs elég víz, akkor nincs élet. A víz a fáknak is lételeme. Minél több a felvehető víz, annál nagyobbra nő a fa. Ezért méretesebbek a fák Nyugat-Európában, mint nálunk, ahogy a völgyekben is jóval nagyobbak, mint a dombokon. Ha a csapadék özönvízszerűen érkezik, a gyors elfolyás miatt a növény számára nem lesz felvehető. A vízmennyiség éves eloszlásának meghatározó a szerepe a fák fejlődésében.

A hirtelen fellépő viharos szelek komoly mechanikai károsodást okoznak. Fokozódik a gond, ha a vihar a fa teljes növekedésének időszakában érkezik és nagy csapadékkal párosul. Ilyenkor nagy súly nehezedik a koronára, szinte össze-vissza töredeznek az ágai.

Szakszerű ültetés, gondozás

A klímaváltozás káros hatásait ellensúlyozhatjuk egyebek közt jó minőségű faiskolai áruval, szakszerű ültetéssel és gondozással, megfelelő fajtaválasztékkal. A legfontosabb a jó minőségű és megfelelő méretű fa. Az erdészeti gyakorlatban egy-kétéves csemetét ültetnek, a közlekedési utak mellé suhángot, városokban pedig 16 cm körméretűnél nagyobb sorfát telepítenek. A fiatal facsemeték biológiailag nem alkalmasak arra, hogy a városok terhelését kibírják, időveszteség éveken keresztül ott nevelni őket, amikor koros fákat is lehetne telepíteni.

A természetközeli területekre ültethetők kisebb méretű fák, ott még magot is lehet vetni.

A fák többszöri átültetése, iskolázása a belső minőség és az arányok miatt fontos. Egy sorfa esetén a korona és a törzs arányának 40-60%-nak kell lennie. Ez megfelelő állékonyságot biztosít, kiültetés után már nem kell karózni a fát, az megáll a saját lábán. Különbség van a karózás és a kipányvázás között. Karózáskor arra törekszünk, hogy a törzs ne billegjen, a 16 cm körméret feletti fáknál nincs erre szükség.

Ezenkívül lényeges, hogy a törzs egyenes sudarú, a korona pedig keresztmetszetben háromszög alakú legyen, ez a koronaforma a legalkalmasabb városi fásításra.