A legutolsó jégkorszak óta is voltak felváltva hűvösebb és melegebb időszakok, igaz jóval lassabban zajlottak, mint napjainkban. A változó környezeti feltételekhez igazodva folyamatosan változott és változik ma is a növénytakaró. A jelenlegi klímaváltozás a szárazabb, melegebb időjárást jobban tűrő fajoknak kedvez, így nagyobb jelentőséget kaphat a dél-dunántúli erdeinkben az olasz molyhos tölgy.

A nagy magvú fák elterjedésében a növényevő állatoknak jelentős szerepe van. Például a tölgyfajok makkját téli eleségként a szajkó előszeretettel összegyűjti, majd elrejti a földben, és tavasszal fakadó csemeték árulkodnak arról, ha megfeledkezett róluk. A szárazabb helyre került magvak csemetéi közül azok maradnak életképesek, melyek jobban alkalmazkodnak, jobban elviselik a megváltozott körülményeket. Így kiszámolható, hogy

Így a nálunk is őshonos olasz molyhos tölgy (Quercus virgiliana) egyedeit izoláltan megtaláljuk a dél-dunántúli dombok melegebb tetőin és déli kitettségű oldalaiban. Az olasz molyhos tölgy első botanikai leírása – a latin költő, Vergilius sírjánál lévő tölgyegyed jellegeinek azonosításával – Tenore olasz botanikustól származik 1836-ból, innen ered a faj latin neve is. Mivel alkalmazkodóképessége révén kialakult szárazság- és melegtűrése, felvetődik a kérdés, vajon a napjainkban zajló, felgyorsult klímaváltozás során milyen gyorsan terjedhet el újból.