A téli munkák közé tartozik a lépek selejtezése utáni viasz kifőzése és a kaptárak karbantartása, valamint a keretlécek összeállítása, fúrása, drótozása, hogy mire beköszönt a szezon, ne ezek a műveletek terheljék azt a kevés szabadidőnket, amit szeretett méheinkkel töltenénk. Évek során a selejtezések utáni keretlécek ott halmozódtak raktáramban – hasznos és drága helyet foglalva –, Csipkerózsika-álmukat aludva, várva újrahasznosításukat (1. kép). Korábban úgy gondoltam, a leghigiénikusabb megoldás az új keretléc, ami igaz is, és még gazdaságilag is sokáig jobban megérte rendszerbe állítani, figyelembe véve a drága munkabéremet és időmet.

A tavalyi, tavaly előtti év árrobbanása arra késztetett, hogy nekiálljak a nem kis munkát igénylő, de pénztárcánkat kímélő feladatnak. Első körben átválogattam a keretléceket két fő szempont szerint: a sérült, deformálódott, törött, már javíthatatlan, valamint a nosemával súlyosan összekent kereteknek (2. kép) kazánunk tüzében a helye, s így járul hozzá rezsink csökkentéséhez. A selejtes alkatrészek cseréje azért bajos, mert a tűzőkapoccsal összelőtt alkatrészeket roncsolásmentesen szinte lehetetlen szétszedni. A szakirodalomban úgy jegyzik egyesek, hogy