Főszabályként elmondható, hogy minél nagyobb a mag, annál mélyebbre vetjük. A legkisebb magvú zeller például a talaj felszínére vetve csírázik legjobban, de sajnos olyan lassan csírázik ki (néha három hét is kell hozzá), amilyen hosszan szinte lehetetlen a környezetét folyamatosan nedvesen tartani. Ez az egyik oka annak, hogy a zellert inkább palántáról szaporítjuk. A legmélyebb vetés a nagymagvú fajoknál (borsó, bab, csemegekukorica) 5-8 cm.
A vetés legkorábbi időpontját a talaj állapota, elsősorban a hőmérséklete határozza meg. Szakkönyvek, szakcikkek leírják azt a minimum talajhőmérsékleti értéket, aminél érdemes elkezdeni a vetést. Nem mindig egyértelmű, de ez a vetés mélységében mért hőmérsékletre értendő. Hidegebb talajba vetve a csírázás elhúzódik, közben nő a megbetegedési kockázat.
A korai időszakban sokszor az is eltolja a vetésidőpontot, hogyha a talaj túl nedves (későbbi vetéseknél esetleg túl száraz), és emiatt nem tudjuk időben előkészíteni, vagy a vetés tervezett időpontjában nem tudunk rámenni a talajra. Középkötött vagy agyagos talajoknál arra kell vigyázni, hogyha a túl nedves állapotban mozgunk rajta, a nyomunkban erősen tömörödik, később „betonkeménnyé” és levegőtlenné válik a talaj, kapálni is nehéz lesz.
Mindezeken túl a vetés időpontját a helykihasználási lehetőségek, valamint a betakarítás tervezett időpontja is meghatározza. A tervezésnél jó tudni a fajta tenyészidejét, amit átlagos időjárási körülményekre adnak meg, és a fajta leggyakoribb termesztési időszakára jellemző érték. Ez utóbbi a rövid tenyészidejű növényeknél akár jelentősen is változhat a nappalhosszal vagy a hőmérséklettel, attól függően, hogy mikor termesztjük.
A tavaszi vetés a petrezselyem, pasztinák, sárgarépa-rokonsággal és a kifejtőborsóval kezdődik, melyeket március első felében vetik általában. Amikor a talaj már 5-8 °C-ra melegszik (március második felében), vethető a vörös- és a póréhagyma, a velőborsó, a tavaszi hónapos retek és a legtöbb fővetésű káposztaféle. Ez a levélzöldségek egyik fontos fő vetési időszakai is. A melegigényes zöldségfajok esetében fontos, hogy a talaj a vetéskor legalább 10-12 °C-os legyen, és hogy a kikelt fiatal növényeket a májusi fagyok se károsítsák, így áprilisban vetik a fűszarpaprikát és az ipari paradicsomot, és ez a legkorábbi helyrevetési ideje a kabakosoknak, a zöldbabnak és a csemegekukoricának is.
Az áttelelő zöldségfélék vetése a vöröshagymával kezdődik augusztus végén, míg az áttelelő spenót, saláta szeptember-októberben kerül sorra.
A nyári vetések esetében az időnként károsan magas talajhőmérsékletre érdemes még odafigyelni. A hűvösebb időjárást kedvelő fejes saláta és a káposztafélék, valamint a hónapos retek esetében általában a 20 °C-ot tekintjük biztonságos határértéknek, ami még nem befolyásolja károsan a kelést. A meleg talaj árnyékolással, hidegvizes öntözéssel hűthető le a vetés előtt, vagy a magokat elő kell hűteni, esetleg hűvös helyen előcsíráztatni.
A helyrevetésnél a magok körülményei zordabbak, mint a védett helyen, jó közegben történő palántanevelésnél, ezért gyengébb növénykihozatallal számolva több magot kell vetni, és lehet, hogy a növényállomány sűrűségét később egyeléssel korrigálnunk kell.
A növények helyigényéről, az elrendezési lehetőségekről, a megfelelő tőszámról a következő lapszámban írunk.
