0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. november 7.

A helyrevetés előnyei

A tavasz első hónapjában megkezdődik a munka a veteményeskertben – a talaj-előkészítést követően a vetés vagy a palántázás. A zöldségfélék termesztési módjának megválasztásánál a szaporítás mikéntje az egyik legfontosabb kérdés.

A hosszú tenyészidejű, melegigényes fajokat nálunk csak palántáról érdemes szaporítani, a többi termesztését állandó helyre vetéssel indíthatjuk. Néhány esetben nincs is más sikeres megoldás, másoknál választhatunk a palántanevelés és a helyrevetés között. A helyrevetés általában „extenzívebb”, mint a palántanevelés, de számos esetben határozott előnyökkel jár.

A maggal szaporított zöldségféléket három fő csoportba oszthatjuk. A sárgarépát, petrezselymet, pasztinákot, retket, céklát, spenótot, valamint a babot és a zöldborsót mindig állandó helyre vetjük. Az étkezési paprikát, az étkezési paradicsomot, a spárgát, valamint a zellert házikertben, és nagyobb üzemekben is túlnyomó részben palántáról szaporítják.

A többi faj esetében lehet választani a két szaporítási mód közül, de vöröshagyma, póréhagyma és csemegekukorica esetében egyértelműen a helyrevetés a fő szaporítási mód.

vetés palántanevelés

Ha a magokat egyből a végleges helyükre vetjük, és a környezeti tényezők (hőmérséklet, nedvesség, talajszerkezet, tápanyag-ellátottság) az optimális közelében vannak, a főgyökerek növekedése folyamatosnak tekinthető, a gyökerek mélyebbre hatolnak, hasznosítják a mélyebben levő víz- és tápanyagkészletet is. Palántanevelésnél a kiültetés során, a tűzdeléssel nevelt palánták esetében pedig már a tűzdeléskor megszakad a főgyökér (és a korai, erősebb oldalgyökerek is), ami végül elágazóbb, dúsabb gyökérzet kialakulásához vezet. Ha a felső talajréteget jó állapotban tudjuk tartani, tudunk rendszeresen öntözni, érdemes a palántanevelést választani a koraibb termés, a sok esetben nagyobb össztermés, valamint az egyenletesebb növényállomány miatt, és azért is, mert ebben az esetben a tápanyag­ellátással is egy kisebb gyökérzónára kell összpon­tosítani.

Ha a termés a növények főgyökere (pl. a legtöbb gyökérzöldség esetében), a növények nem tűrik az átültetést, vagy nem tudunk megfelelően öntözni, vagy „természetközelibb” termesztést szeretnénk, a helyrevetéses szaporítás a javasolható. És persze akkor is, ha el szeretnénk kerülni a palántavásárlás költségeit, vagy nincs lehetőségünk palántanevelésre.
Palántaneveléskor az ültetés során sérülhet a gyökér vetés helyrevetés
Palántaneveléskor az ültetés során sérülhet a gyökér
Akkor fejlődik erős, dús gyökérzet, ha jól előkészítettük atalajt
Akkor fejlődik erős, dús gyökérzet, ha jól előkészítettük a talajt

Szem előtt kell tartanunk, hogy bár a nyugalomban levő magok sok mindent kibírnak, a csírázó fiatal növénykék nagyon érzékenyek a környezetükre. Azt mondhatjuk, hogy ez a legérzékenyebb fejlődési szakasz, amikor a gyenge növényeknek kell áttörniük a talajszemcsék között. Erre annyi idejük van, amíg a magban levő tartaléktápanyag kitart. Ez alatt az idő alatt a gyökereknek olyan mértékben ki kell fejlődniük, hogy el tudják látni vízzel és tápanyaggal a napfényen kiterülő szikleveleket vagy első lombleveleket a tovább fejlődéshez.

Jó minőségű, apró morzsás, kellően nedves magágyat kell kialakítanunk, ami ülepedett is, azaz összeomlottak már benne a talaj-előkészítés során képződő, a magmérethez képest nagy üregek. A kelés szempontjából a felső, viszonylag sekély talajréteg minősége az érdekes,

a növények későbbi fejlődéséhez azonban szükség van a mélyebb talajrétegek jó szerkezetére, víz- és tápanyag-ellátottságára is. A vetőágy mélysége attól függ, milyen mélyre vetünk, általában ettől 3-6 cm-rel mélyebb rétegnek van közvetlen hatása a kelésre. Ahhoz, hogy a vetőágy kellően ülepedett legyen, ennek a rétegnek az előkészítése minimum pár nappal, de a legtöbb faj esetében akár 1-2 héttel előzze meg a vetést.

A vetés mélysége a mag méretétől függ
A vetésmélység a mag méretétől függ
Forrás: Kerti Kalendárium

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: