Két fő fajta
Körtéből a nyereséges gazdálkodáshoz elég 25-30 tonna termést betakarítani egy hektárról, almából már 50-60 tonna ez a határ. A körte tárolásához, kiszereléséhez tehát feleannyi hűtőtér és osztályozókapacitás szükséges, mint az almához. Frisspiacon a belga, holland, olasz és lengyel versenytársakkal kell megküzdeni, viszont nincs iparigyümölcs-mizéria, mert a méreten aluli körtét pálinkának még jól lehet értékesíteni.
Fő fajtájuk a Vilmos és a Bosc kobak, és egy kevés Packham’s Triumph. Ez a fajta ugyan sok szempontból nagyon jó, de a kinézete miatt nehéz értékesíteni, úgyhogy ki is vágják, ami még van belőle. Több körtefajtát is kipróbáltak, de egyik sem vált be eddig: a Conference meg a Fétel apát nem nő elég nagyra Makláron. Bosc kobakból 36 tonnás termést sikerült elérni tavaly, a Vilmosból C birsen 12-13 tonnát, mert tavasszal megfázott.
A sűrű térállású ültetvényben gyökérmetszéssel is visszafogják a fák növekedését. Ősszel szilárd alaptrágyát adnak, a többi tápanyagot a csöpögtető öntözéssel juttatják ki. Kéthetente monoműtrágyákból állítják össze az aktuális tápelem-keveréket. Káliumra van leginkább szüksége a körtének, amit a tenyészidő első felében nitrátként, később szulfátként adagolnak. Nyáron általában szükség van keserűsó kijuttatására is a magnézium pótlására. A nitrogénnel csínján kell bánni a körténél, mert a körte-levélbolha könnyen szaporodik a lazább szövetű hajtásokon.
Több mint húszéves körtést is láthattunk, amit 2002-ben telepítettek C birs alanyon. Az ültetést követő két évben is nagyon hideg volt a tél, mínusz 20 °C is előfordult, amitől sok fa kifagyott. Ebben közrejátszhatott az is, hogy túl magasan ültették el az oltványokat, az alanyból is elég nagy rész a föld fölé került és a fagyérzékenysége miatt elpusztultak a fák. Az alany az UV-sugárzást sem bírja, ezért azóta feltöltötték a fák tövét.
