Kövirózsa, ami szinte mindent kibír
Igénytelenségének köszönhetően még a tetőcserépen is jól fejlődtek e növények, elegendő volt számukra egy kis oda hulló korhadék az oda hullott levelekből, már azon is képesek voltak megtelepedni. A régiek úgy tartották, hogy a tetőre telepített kövirózsa megvéd a villámcsapástól, és népies neve a fülfű pedig onnan ered, hogy nedvével a fülfájást enyhítették. Érdekesség, hogy a házi kövirózsának közel 80 magyar neve alakult ki, tájegységenként más-más névvel illették…
E növények szín és formagazdagsága óriási, talán csak egyetlen hátrányuk van, hogy apró termetükből adódóan, csak olyan helyre ültessük őket, ahol közelről szemlélve gyönyörködhetünk bennük.
Rengeteg változatuk van
A kövirózsák alapfajai kitűnően alkalmazkodtak az élőhelyük megkívánta viszonyokhoz. Találunk telepben növő, alig fél centiméteres átmérőjű kövirózsákat is, de egyes fajaik akár 20 centiméteres nagyságot is elérhetik. Érdemes díszkertészeti szempontból kiemelni a pókhálós változatokat, melyek levelein pókhálószerű szövedék alakul ki, ami gyűjti a reggeli harmatot, és árnyékolja is a növényt a tűző napsütésben. Emellett számos színű, formájú, pillázott és szőrözött, sőt csöves levelű változataikkal is találkozhatunk a kertészetekben.
A kövirózsa virágzik, majd meghal…
Az indák hossza, amin a kis sarjnövények fejlődnek szintén nagyon változatos lehet. Egyes fajok akár 10-30 centiméteres indán hozzák a sarjat, hogy az minél messzebb kerüljön az anyatőtől, azaz a későbbiekben ne egymás elől szívják el a korlátozottan hozzáférhető vizet és tápanyagokat. Más fajok más módszereket dolgoztak ki erre: épp rövid indát fejlesztenek. A sarjnövény az anyatő levelei között fejlődik ki, majd, amikor már önálló életre képes a szinte láthatatlan hosszúságú inda is elszárad. A kis gömb formájú növények egyszerűen lehullnak az anyatőről és tovagurulnak, majd miután valahol megrekednek gyökeret eresztenek, és új életet kezdenek.
