A tervezendő területet zónákra osztják, a zónákba való besorolást az otthontól való távolság, az adott területrészen eltöltött idő, az elvégzendő feladatok és a ráfordított energia határozzák meg. Ezért a nulladik zóna az otthon, a lakhely közvetlen környezete. Az első zóna a leglátogatottabb területek helye, ott van például a zöldséges, a játszórész, a komposztáló. Onnan kezdődik a kevésbé bolygatott területrészek sora, így a második zóna a cserjék, a harmadik a méhlegelő, a gyümölcsös helye.

Hálózatokban gondolkodnak

Tervezéskor először azt nézik meg a szakemberek, hogy milyen hatások érik a területet, ezért például vizsgálják a sugárzás, a hőmérséklet alakulását sokéves statisztikai adatok alapján, foglalkoznak a fejlesztési, építészeti elképzelésekkel. Feltérképezik a kívülről jövő hatásokat, átgondolva, hogyan tudják használni, átalakítani, vagy ha szükséges, hogyan lehet védekezni ellenük. Figyelik a földrajzi elhelyezkedést, a domborzatot, a hőmérsékletet, a napsugárzást, a fény-árnyék hatásokat, a szél- és páratartalom-viszonyokat, a víz és csapadék eloszlását, a szennyeződéseket, a zajszintet, a ki- és belátást, a szomszédok elhelyezkedését, a közlekedést.

Mindennek megkeresik a hasznát-használhatóságát, nincs szemét, minden jó valamire, mindenben lehetőséget látnak, új, szokatlan megoldásokat keresnek.

A legfontosabb elemek

A talaj szempontjából a legfontosabb alapelv, hogy csak ott ásnak, ahol feltétlenül szükséges, ezt kívánja a talajélet védelme. A talajélet megőrzése érdekében mellőzik a peszticidhasználatot, különböző gyökértípusú és gyökerezési mélységű növények ültetésével elősegítik a talajképződést. Egyebek között komposztteákat, preparátumokat, talajlakó, szerves anyagot lebontó állatokat és talajlakó mikroorganizmusokat juttatnak a talajba.