Fotó: Øyvind Holmstad / Wikimedia Commons
Azt tartják jónak, ha a növényzet minél változatosabb, sokszínűbb, minél több a vertikális növényzeti szint (aljnövényzet/talajtakarók, hagymások/gumósok, alacsony/magas cserjék, alacsonyabb/magasabb fák, indás/kúszónövények). Mindig virágozzon valami, legyen minél hosszabb a virágzási időszak, ehető termésű növényeket is ültetnek. Fontos a többféle túlélési stratégiájú, élőhelyigényű, szaporodástípusú növények jelenléte. Ne maradjon sehol csupasz a talaj, erre a növényborítottság vagy a mulcsozás a megoldás.
Szervesanyag-termeléssel, -fogyasztással, a növényzet kordában tartásával, talajmozgatással, a szellőztetés folyamataival segíti az állatvilág a kertfenntartást. Megfigyelésük örömforrás is. Nagyon változatos méretű, anyagú, otthagyott vagy tudatosan létrehozott élőhelyek, természetközeli növényzet meghagyása támogatja az állatvilágot.
A permakultúrás vízgazdálkodás az esővíz megtartását, esővízgyűjtő rendszerek létrehozását tűzi ki egyik legfontosabb feladatának. Vizet gyűjthetnek a tavak (dézsató, öntözőtó, víztározó természetes élő tó), a víz megtartására alkalmasak az esőkertek, övárkok, a mulcsozás, a megfelelő árnyékolás, a talajok vízmegkötő képességének javítása.
A permakultúrás szemlélet szerint minden kertben van lehetőség tapasztalatszerzésre és a tanulságok levonására, ezért szükséges a monitorozás, a megfigyelés, és ha kell, az újratervezés, módosítás. Ahogy a természetben, ezekben a kertekben is minden folyamatosan változik. Az ember és a permakultúrás kert is része a természetnek, alakul, változik, elemei kölcsönösen hatnak egymásra, jó esetben kommunikálnak és együttműködnek egymással.
Ez is érdekelheti:
