Márkus Richárd ismertetett egy modellszámítást is az AKI Agrárközgazdasági Intézet munkatársaival közösen végzett vizsgálat eredményei közül. Egy 480 tejelő tehenet és szaporulatát tartó gazdaságban a tejzsírral és tejfehérjével korrigált tejre (FPCM) kifejezett környezeti hatás 1,80 kilogramm CO2-egyenérték volt. Ennél alacsonyabb kibocsátást modelleztek a Bovaer® (3-NOP-hatóanyagtartalom) takarmánykiegészítő használatakor.
A trágyakezelési rendszerek hatására is kiterjedő vizsgálataikkal megállapították továbbá, hogyha három hónap helyett egy hónapon belül juttatják ki a trágyát a telepről, akkor 12 százalékkal csökkenthető lenne a tehenészetben a tejzsírral és tejfehérjével korrigált tejre vetített szén-dioxid-egyenértékben kifejezett kibocsátás.
– Nem ördögtől való tehát ez a fenntarthatósági téma – hangsúlyozta az előadó, hogy bár ez egy új kihívásokkal teli út, de az élelmiszeripar és a kereskedelem nyomására valószínűleg mindenkinek rá kell lépnie. Aki ezt megteszi, a többiekhez képest versenyképesebbé válik a piacon. – Jól felfogott saját érdekünkben és a jogszabályok által előírt elvárások mellett a jövőben arra is számítani kell, hogy a fenntarthatósági kritériumok a hitelintézetek portfóliójában is megjelenik, a tőzsdén jegyzett cégeknél pedig már ma is elvárt az ESG-riport – mondta végül Márkus Richárd.
