Mind a fehér-, mind a rozéboroknál szeretjük a szép illatokat. Az utóbbi években változtattunk a kínálaton, kevesebb prémium vörösbort készítünk, és kicsivel több klasszikus vöröset. Majd újra azt látjuk, hogy kevés a prémium kategóriás borunk, nehezebben elégítjük ki az igényeket. Újra váltani fogunk, s növeljük a prémium szegmenst – jegyezte meg Tamás. Egyik legsikeresebb boruk, amiből évről évre több készül és mégsem elég, egy fehér házasítás, a Mont Blanc cuvée. Bár Villányt vörösboros borvidékként könyvelték el, a harkány-siklósi részen főként fehérborok születnek, s ez a szegmens erőteljesen fejlődik.

A Mont Blanc esetében is összekóstolják az alapborokat, de van egy klasszikus receptjük: Ottonel muskotály, Olasz rizling és Chardonnay. Az Ottonel gondoskodik a szép illatról, az Olasz rizling és a Chardonnay adja a testet, a tartást. Minden fajtát időben szüretelnek, odafigyelve a pH-ra, a savra. Inkább zöldessárgás a színvilága, és fontos, hogy nagyon üde, friss, ropogós legyen. Az idei évben becsempésztek egy kis Irsai Olivért is, nagyon jó választásnak bizonyult.

A cél az illatos új-zélandi stílus, a citrusos, bodzás illatjegy, amit szeretném, ha visszaköszönne a pohárban. Emellett nagy Kadarka-mániás vagyok. Utoljára 2012-ben készült az előző-főborászunk révén Kadarkánk, és én úgy döntöttem, hogy ezt a tételt szeretném visszahozni – fogalmazta meg elképzelését Roland.

Mesélik, Villány és Siklós között alig van különbség, ugyanaz a hegyvonulat, ugyanaz a fekvés. Talán csak annyi, hogy a klasszikus nagy vörösek mindig Villányban és a nagyharsányi részről származtak, de ugyanúgy készülnek gyönyörű vörösborok a harkányi-máriagyűdi területekről is. Ott ugyancsak művelnek egy Merlot-ültetvényt, mint mondja, a Bocor-dűlőben termett szőlőből sem tud szebb vörösbort állítani. A márványbánya közelében található nagy kőtömeg ugyanúgy sugároz, mint a Kopár, hívhatnánk akár Kopár 2.0-nak azt a máriagyűdi területet.

– válaszolja Roland, amikor arról kérdezem, hogy kijár-e a szőlőbe, vagy magára húzza-e a pinceajtót, és dolgozik, mint egy alkimista. Mosolyogva hozzáteszi, szerencséjére borallergiája nincsen.

Fontosnak tartja, hogy szélesítse a látókörét, ha eljön az idő, s önállóan kell vinnie a vállalkozást, ugyanúgy otthonosan mozogjon a szőlőben, mint a pincében.