0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. július 22.

Impatiens-nemesítés: jó úton az ellenállóság felé

A települések zöldfelületein, valamint a magánkertekben és balkonokon egyaránt előszeretettel ültetik a törpe nebáncsvirágot (Impatiens walleriana). Főként élénk színeit és árnyéktűrését értékelik a felhasználók.
impatiens fogékony és ellenálló fajok
Vannak fogékony (I. walleriana) és rezisztens fajok is (I. hawkeri)

A nemesítés mindenekelőtt a csíra­plazmabank létrehozatalára fókuszált, hiszen a nemesítőknek nem volt ismeretük azzal kapcsolatban, hogy melyik Impatiens-faj fogékony a Plasmopara obducens fertőzésére. A nemzetség mintegy 200-250 fajt számlál, többségük magángyűjteményekből került a nemesítési központba. A kutatók megállapították, hogy egyebek közt az Impatiens walleriana, az Impatiens balsamina, az Impatiens capensis, az Impatiens hochstetteri és az Impatiens auricoma fogékony a peronoszpóra fertőzésére, míg vannak alapvetően rezisztens fajok, így például az Impatiens balfourii, az Impatiens flaccida, az Impatiens niamniamensis és az Impatiens repens is. Végül 25 Impatiens-fajjal végeztek további genetikai vizsgálatokat.

A növényeket megfertőzték, majd a fertőzési szintet 0 és 5 között bonitálták, ahol a nulla a fertőzést nem mutató egyedeket jelölte, az öt pedig a fertőzés miatt elpusztultakat. Ezek alapján kiválasztották a fertőzésre jól reagáló fajokat (és fajtákat), majd ezt követte az interspecifikus – vagyis fajok közötti – hibridizáció, mely során az Impatiens wallerianát keresztezték rezisztens fajokkal és fajtákkal.

Mesterséges hibridizáció

A Plasmopara obducens kórképe
A Plasmopara obducens kórképe

A hibridizációt laboratóriumi körülmények között végezték, ahol először is speciális táptalajra volt szükség a megfelelő csírázás érdekében. A kutatócsoport részletesen beszámol arról, hogy a fruktóz helyett glükóz, a C-vitamin helyett kalcium-aszkorbát alkalmazása, valamint glutamin táptalajhoz adása szinte a maximumra emelte a csírázási rátát. A fejlett ováriumokat 13 nappal a beporzást követően vették le a növényről. Ezt az időpontot szintén ki kellett kísérletezni, ahogyan magát a beporzás folyamatát is ki kellett fejleszteniük.

Kezdetben ugyanis gyakori volt az önbeporzás, amelyet például az Impatiens balsamina esetében különösen nehéz megakadályozni, mivel a virágpor már akkor megérik, amikor a bibe még kis sem nyílt.

Emellett pedig a bibe boncolásánál a növény barnás színű fenolokat választ ki, ami még tovább nehezíti a keresztbeporzást. További gondot jelentett, hogy sok esetben a mesterségesen megtermékenyített virágok még érés előtt lehullottak – ennek megakadályozására kinetint alkalmaztak, amely hatásos volt.

A következő megoldandó kérdés az volt, hogy a beporzást követően hány nap elteltével a legjobb az ováriumokat a táptalajra tenni. Ha ez túl korán történt, akkor az ovárium még nem volt elég fejlett és elpusztult a laboratóriumban, a túl későn táptalajra helyezettek nagy részénél pedig az embrió spontán elpusztult, mivel a magot természetes körülmények között nem volt képes kinevelni – ezért van szükség a mikroszaporító laboratóriumi körülményekre. Tulajdonképpen minden interspecifikus keresztezésnek megvolt a maga legjobb időpontja a 7-14 nap között, de talán a 13. nap az optimális.

Hatékony keresztezések

kísérletek
Szabadföldi és fólia alatti kísérleteket is végeztek

Sok idővel ezek után megérkeztek az első részeredmények. Először is egy himalájai géncentrumú csoportot találtak, amellyel jóval eredményesebb volt a keresztezés, mint a többivel. Ez utóbbiak többnyire önszaporításra, önvetésre képes egynyári fajok, és sok közülük peronoszpóra-ellenálló – ami egy dísznövény esetében igen fontos tulajdonság –, valamint gazdag szín- és formavilággal rendelkezik.

Hátrány volt azonban, hogy nagy részük invazív. Így például az Impatiens glandulifera már évek óta invazív fajnak számít Európa nagy részén, s ezt már 2009-ben is leírta a Global Invasive Species Database adatbázis.

A keresztezett interspecifikus egyedek ugyanakkor már nem rendelkeztek agresszív terjedési tulajdonsággal, mivel nagy mennyiségben sterilek lettek.

Forrás: Kertészet és Szőlészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: