Mindezek a természeti és emberkéz által alkotta látványosságok együtt vannak jelen a térkép egy piciny pontján, Lillafüreden. Nem is beszélve a csodálatos erdőkről, melyek kezeléséért az ÉSZAKERDŐ Zrt. Lillafüredi Erdészeti Igazgatósága felel.

Többek között a neves természettudóstól, Herman Ottótól is tudjuk, hogy a térség már régóta lakott: az itteni barlangokban élt ősemberek alakították ki a Szeleta-kultúrát. A középkorban pedig pálosrendi szerzetesek éltek a közeli erdőségekben, ezt több okirat megemlíti. Mi több, egy 14. századi írásos emlék már a Hámori-tó elődjéről is beszámol. A remete szerzetesek központja Szentléleken volt, a kolostor romjai ma is megtekinthetők.

„A térség fellendülését az iparosodás hozta, majd 1920-ban megépült a Szinvavölgyi Erdei Vasút (a mai Lillafüredi Állami Erdei Vasút elődje), mely három év múlva személyszállítási engedélyt is kapott.

– kezdte a térség bemutatását Tajnai Róbert erdészeti igazgató, aki 2000 óta dolgozik az erdészetnél, és 2010 óta a vezetője.

Túlnyomórészt erdő

A Lillafüredi Erdészeti Igazgatóság területe csaknem kilencezer hektáron terül el, és annak többsége (8481 hektár) erdővel borított. Az erdők 56 százaléka bükkös, 33 százaléka kocsánytalan tölgyes, mindössze 3 százaléka fenyves, a fennmaradó 8 százalékon pedig a többi hegyvidéki fafaj osztozik. Az élőfakészlet meghaladja a 2,7 millió köbmétert. Ha ezt a faanyagot képzeletben felfűrészelnénk deszkának és 3 méter szélesen leterítenénk, akkor bőven körülérné az Egyenlítőt.

„Az erdészet 63 százaléka a Bükki Nemzeti Park része, de még ennél is meghatározóbb, hogy 92 százaléka Natura 2000 védettségű. A korosztályviszonyok nagyjából szép haranggörbét mutatnak, amelynek csúcspontjában a 80-90 éves erdők állnak, de rendkívül magas (16 százalék) a 120 évnél idősebb erdők aránya” – avatott be az erdészet adottságaiba a szakember.