0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 25.

Az élő fába is belekötnek a szúvak

Mindenki hallotta már azt a kifejezést, hogy perceg a szú. Tudja valaki, hogy kell percegni? És azt tudjuk, mi az a szú? Járjuk csak körbe ezt a témát, megéri!
Varratos bükkszú (Trypodendron domesticum)

A szúvak a bogarak közé tartozó ízeltlábúak. Termetük kicsi, a többségük mindössze 1-3 milliméteres. Táplálkozásuk meglepő, mert amilyen kicsinyek, olyan brutálisak: a fejlődésük során a fák legkeményebb részeit, a fatestet vagy a kéreg alatti részeket fogyasztják el.

Vannak elhalt növényekkel táplálkozó fajaik, de jó néhány szú az élő fába is beleköt, azt is megtámadja.

A színük sötét, a testük hengeres. Röpképes bogarak, de életük nagy részét, a lárvakori időszakot fák belsejében töltik, ebben a szakaszban ritkán kerülnek a szemünk elé. Viszont mégis gyakran lehet hallani a kártételükről, sőt a kártételüket is. Ez azért van így, mert miközben a kőkemény, ellenálló faszövetet rágják, annak bizony hangja van. Csendes, halk környezetben ezt akár az emberi fül is érzékeli. Ezt a jellegzetes hangot hívják percegésnek.

A legelterjedtebb két hazai szúfaj ősidők óta él az ember közelségében. A szúvak eredeti élőhelyükön, az erdőkben az idős, elhalt fákat támadják meg. Fontos szerep jut tehát nekik az ökoszisztémákban, hiszen az örök körforgásba való visszatérést segítik.

A kidőlés határán egyensúlyozó famatuzsálemek környékén találkozhatunk velük.

Jelenlétüknek köszönhetően az elszáradt ágak még törékenyebbé válnak, letörve a földre hullanak, ahol aztán lebomlanak és tápanyagként újrahasznosulnak. Ez egy őserdőben mind szép és jó, de ott, ahol a fakitermelés, a faanyag a cél, vagy az egészséges, biztonságos példányok, ott a szúvakat joggal tekinthetjük kártevőknek, azaz káros élőlényeknek.

Rejtőzködnek

Ha a csoporton belül még kisebb csoportokat kellene elkülönítenünk, akkor érdemes azt megvizsgálni, hogy a fajok hol, a fák melyik részében élnek, károsítanak. A kéregben költő szúbogarak a kéreg alatti fás részekben élnek és a növényt, a növényi szöveteket fogyasztják táplálékul. A fában költő fajok ezzel szemben mélyebbre rágnak, akár a fatest belső része is áldozatul eshet támadásuknak.

Ezek a fajok azonban nem fogyasztják el táplálékul a fatest szöveteit, hanem elképesztően leleményes módon, a járataik falára telepített gombafonalak szerves anyagaival táplálkoznak.

Mindkét csoportra jellemző azonban, hogy rejtett életmódot folytatnak, károsításukat csak akkor vesszük észre, miután kirepültek: a fatörzsön lévő 2-3 mm átmérőjű röplyukak akkor keletkeznek, amikor a rovarok fejlődésük után elhagyják a növényeket. Az érintett fák lassan, agonizálva pusztulnak el. Megkésve fakadnak ki, gyengébben növekednek, röplyukakkal átlyuggatottak. Ilyenkor a védekezés már okafogyottá válik abban a tekintetben, hogy az adott fa fertőzése, károsítása lezajlott, meggyógyításukra nincs lehetőség. Van még egy közös a szúbogarakban, ez pedig a vektorszerepük. A fákon me­chanikai sérüléseket okoznak, sőt, direkt módon is terjesztenek gombákat, emiatt nagy szerepük van a kórokozók egyik növényről a másikra való eljuttatásában.

Az ilyen, fertőzést átvivő fajokat hívjuk vektoroknak.
Forrás: Kertbarát Magazin

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: