Gombákkal dolgoznak
A cellulóztartalmú, rostos, elhalt faanyag csak a lebontó szervezetek számára használható, de nem elegendő táplálék a kikelő lárváknak, emiatt a szúanyukák kitaláltak egy remek módszert. A járataik falán megtelepítenek egy gombafajt, ami a fatest sejtjeiből képes megélni. A megtermelt szerves anyag már kellő mennyiségű táplálék az anyabogárnak, sőt a lárváknak is. Érdekes, hogy minden szúbogárfaj más-más gombával dolgozik, a kapcsolat állandó. A kikelő fiatal állatok szőrözött testükkel hurcolják tovább a spórákat, így biztosítva, hogy a jövő generációjának is jusson a napi betevőből.
Emiatt ezek a leleményes kis élőlények rettentő komoly károkat tudnak okozni az értékesítésre szánt fűrészáruban, az erdészeti termékekben, de akár a már felhasznált, beépített faanyagokban is. A szúvak tehát nemcsak a kertekben és az erdőkben, de a faipari feldolgozásban, a rönktérben is kártevőknek számítanak.
Tudunk védekezni ellenük
Ennek értelmében fontos beszélni a szúvak elleni védekezésről. Mindenek előtt a legfontosabb, hogy a fákat (erdőket, fasorokat, gyümölcsösöket) tartsuk megfelelő kondícióban. Az öntözött, kellő mennyiségű tápanyaghoz hozzáférő fenyők például gyantájukkal képesek megvédeni magukat, mert a berágásokat eltömik, a behatoló bogarak elpusztulnak.
A szúvak ellen a kémiai védekezés nehézkes, mert sok fajuk van, többségük több gazdanövényt is támad, emiatt szinte egész nyáron vannak rajzó populációk. A többség egy-, illetve kétnemzedékes. A gyakrabban előforduló fajokat remekül lehet csapdázni. A feromoncsapdákra tömegesen gyűlnek, bár nehézkesen repülnek, sőt van olyan faj, amelyiknél a hím egyenesen röpképtelen. Felszaporodásuk környezetében a feromoncsapdák gyérítésre is alkalmasak. Különösen erdőszéli zöldfelületek, települések, kertek fáinál kell felkészülni támadásukra, jellemzően akkor, ha a faállományban legyengült lucok és más fenyők is találhatók.
Jó tudni, hogy vannak a szúvaknak természetes ellenségeik is, például a feketenyakú szúfarkas. Lárvái a szúbogarak lárváival táplálkoznak, de a két rovarcsoport kapcsolatának részleteiről még keveset tudunk, ezért a biológiai védelemben sajnos egyelőre nem vethető be.
A betárolt vagy beépítésre szánt faanyagot erdei környezetben tartsuk nedvesen, akár öntözni is megéri, illetve takarjuk le, védjük mechanikailag szárítás, feldolgozás előtt. Később, beépítés után a favédőszerek, lazúrok, pácok nyújthatnak védelmet. Gyümölcsösök, parkok, kertek környezetében van egy viszonylag környezetbarát megoldás is a szúvak elleni védelem lehetőségei között: a fogófák alkalmazása.
Ezeket folyamatosan figyelni kell, és, amikor feltűnnek a bogarak bejutását jelző kör alakú rágásnyomok, a fogófákat gyűjtsük össze és égessük el. Nagyon fontos az időzítés, emiatt lényeges a fogófák folyamatos, rendszeres szemlézése, illetve a rajzás lekövetése.
A biodiverzitás szép dolog. A természet szeretete, tisztelete is elvárás egy szenvedélyes kertésztől. De a házunk gerendáit rágó, percegő szúbogarak, a városi fák törzsének, ágainak törését okozó kártevők más lapra tartoznak.
