Bár hőmérséklet szempontjából jól alkalmazkodó növénynek tartják, ott terem igazán, ahol a legmelegebb napokon sem emelkedik a hőmérséklet 25 °C fölé. Fényigénye nem nagy, emiatt nálunk érdemes ott nevelni, ahol a nyári napokon rövidebb ideig éri tűző nap, így kicsit jobban óvjuk a növényeket a hőségtől. Ezzel elérjük azt is, hogy ne a kert legszárazabb helyén legyen, kedveli ugyanis a nedvesebb, párás helyeket (de a pangóvizet nem!). Nagy levelei sok vizet párologtatnak, vízigénye emiatt nagy.

Évelő növény lévén, a kert egy félreeső részére ültessük. Olyan kertekben például, ahol kordonos szőlő is van a hátsó kertben, gyakran a sorok végére, az utolsó tartóoszlop végéhez ültetik. Általában 6-8 évig kielégítő a levél(nyél) hozama, utána érdemes „megfrissíteni” a tövet, de ha csak némely évben szedünk pár levélnyelet, és inkább dísznövény jelleggel tartjuk, házikertekben 20-30 éves példányok is szépek lehetnek. Üzemi termesztésben 5-7 éves vetésforgón kívüli szakaszban van a helye.

Szaporítható magról nevelve palántáról, vagy tőosztással. Tőosztás során minden darabon kell hogy legyen rügy. Termetesebb töveket házikertben általában 4-8 részre osztunk, de ha több, körülbelül azonosan fejlődő tövet szeretnénk, akkor úgy járunk el helyesen, ha minden új növényen egy jól látható méretű (legalább 2 cm átmérőjű) rügy marad.

Ha tőosztással szaporítjuk, az ültetést követő 2. évben már több levelet is szedhetünk a tövekről.

Tavaszi palántaneveléssel indítva a termesztést, a növények egy évvel később „fordulnak termőre”. A palántanevelést nem kell túl korán kezdeni, általában elég fűtetlen fólia alá vetni április végén. Viszonylag lassan kel, kb. két hét után várhatjuk az első növénykék megjelenését. A kelés után egy hónappal szoktuk tűzdelni, addig 10-15 cm2 hely elég egy növénynek.