Intenzívebb palántanevelése is ismert, amikor fűtött helyen nevelünk cserépben, tűzdelt palántákat, melyek 10-12 hét alatt erősödnek meg annyira, hogy végleges helyre ültethessük. Így a szaporítás egy szezonnal rövidül. A palánták végleges helyre való ültetésétől azonban általában a 3. évtől lesz csak számottevő termésünk. Ha fiatalabb növényekről több levelet szedünk, a tövek nem tudnak megerősödni, ami a későbbi évek hozamára nézve kedvezőtlen.
A szaporítás módjától függetlenül egymástól 1-1,5 méterre érdemes ültetni a töveket, ültetvényekben a sortávolság 1,5 -2 m. A fő ápolási munkái a tövek körüli terület gyommentesen tartása és az öntözés, többéves töveknél a magszár kitörése, kora tavasszal a tövek tisztítása, vagyis az elfagyott-, elszáradt levélmaradványok eltávolítása.
Mindig a legöregebb leveleket szedjük, először növényenként 2-3-at, később 3-4-et. Kezdetben hetente, a fő növekedési időszakban 3-4 naponta ismételhetjük a szedést. Piaci értékesítésre a 30-35 cm hosszú levélnyelek alkalmasak, melyeket kicsit hosszabbnak szednek, mert kötegeléskor a két végét levágják. Házikertben szedhetjük rövidebben is, de ezzel persze a terméstömeg is csökken.
A rebarbara botanikailag több faj is lehet, sőt fajhibridek is léteznek, több extenzív „fajtának”, melyek házikertben kedveltebbek az érdekesebb díszítőértékük miatt, nem nőnek meg hosszabbra a levélnyelei. Ha főként zöldségnövényként szeretnénk felhasználni, érdemes utánajárni a fajtának, vagy tőosztás esetén válasszunk olyat, amelynek kedvező a levélnyél színe és hossza, vastagsága. Tőosztás esetén az anyanövénnyel megegyező tulajdonságú töveket kapunk.
Hagyni kell a tövet megnőni, hogy felkészülhessen a következő évre. Ehhez a spárgához hasonlóan 120-130 napra van szüksége.
A hozam a növények erőnlététől függ, üzemekben 4-5 kg levélnyél is szedhető egy tőről, 5-6 éves ültetvényekben (az ültetvény „fénykorában”) még ennél is több. A zöld levélnyelű fajtáknak általában nagyobb a hozamuk, mert a levélnyelük általában vastagabb és hosszabb, mint a piros-bordó levélnyelűeké.
A köztudatban az szerepel, hogy levélnyele csak tavasszal (május végéig), vagy esetleg ősszel fogyasztható, mert nyáron károsan magas az oxálsavtartalma. A nagy mennyiségben fogyasztott oxálsav ugyanis megnöveli a vesekő kialakulásának kockázatát, és más húgyúti problémákat is okozhat. A rebarbara oxálsavtartalma azonban több kutatás szerint is nagyon változatos, függ genetikai tulajdonságoktól, termesztési helytől is. Rebarbaraként több fajjal is találkozhatunk, de fajon belül is vannak jelentős különbségek.
Élvezeti értéke egyébként más szempontból is összhangban van az egészséges mennyiség fogyasztásának éves ritmusával, mivel az év előrehaladtával a levélnyelek rostosabbak lesznek (a levelek öregszenek), és az újabb, friss levelek növekedése egyre kevésbé intenzív, majd leáll.
A levélnyél savanykás, friss íze különlegessé teszi a salátákat, pástétomokat, lekvárokat, kompótokat, buktákat, gyümölcsleveseket.
Ez is érdekelheti:
