Nem az a baj tehát, hogy a magyar vetésterület 10-15%-kal, azaz 150 vagy 200 hektárral nő, és hogy Európában is többet termelnek, mint tavaly. Sokkal veszélyesebb, ha a nagy hagymatermesztő hatalmak, mint Kína vagy Irán, megcélozzák az afrikai piacokat, ezért az addig oda szállított holland hagyma bennragad, és megjelenhet Közép-Európában is. Afrikába nem mellesleg csomagolás nélkül, konténerekben, big bag zsákokban hajókon úsztatták le a hollandok a hagymát, aminél kényelmesebb, gyorsabb és olcsóbb szállítás nincs.

Márpedig ha olcsóbbak, előfordulhat, hogy az európai kereskedők onnan fognak vásárolni. Az emiatt megmaradó néhány százezer tonna hagyma pedig már okozhat zavarokat.

Hazánkban 1200-1400 hektáron termesztenek idén hagymát, ebből szinte állandóan 450 hektár az áttelelő állomány területe. Ennek az aránya egyedül nálunk ilyen magas (30-35%). Ausztriában 20% körüli, máshol pedig mindössze néhány százalék.

Ahhoz pedig sokkal többet kellene vetni belőle, és okosabb szerveződésre, a fajták összehangolására lenne szükség, hogy esélyünk legyen bejutni például Lengyelországba vagy a balti államokba.

A fajták közt nagy a különbség. A fajtaválasztásnál azonban a hagyma esetében általában nem döntő szempont az íz, mert kevés a visszajelzés arról, hogy a fogyasztók mit szeretnek. A termelők elsősorban a termőképesség, betegségrezisztencia alapján döntenek. A fuzárium-ellenállóság igen fontos, főként, ha nem tartják a 4-5 éves vetésforgót. A peronoszpóra elleni védekezés a mankoceb hatóanyag kivonásával nehezebb lett, bár Varga István szerint a fitoftóra elleni készítmények általában megvédik az állományt a peronoszpórától is.