Vagy gondoznak (és ez általában azt jelenti: öntöznek, trágyáznak, gyomlálnak, szétosztják a töveket és újra ültetnek vagy vetnek stb.) egy dús évelő ágyást, vagy a rétet többé-kevésbé magára hagyják – olvastuk a Garten Magazin oldalán.
A fő különbség a klasszikus évelőágyhoz képest a felület egyfajta dinamikája. Itt megengedett és kívánatos a változás, évszakonként és évről-évre egyaránt. A legjobb esetben az évelő rét bizonyos idő elteltével megtalálja az egyensúlyt, amely önmagát szabályozza.
Néhány hosszú életű, vezető évelő alkotja az alapszerkezetet, különféle füvek kíséretében. A maradék helyet meghonosodó növények töltik ki, melyek, mint egy csavargó, hol itt, hol ott bukkannak föl.
A természet ihlette
Az alkalmazható növények többsége prérikről vagy sztyeppékről származnak, de a helyi rétek mintájára is alakíthatjuk a kertünket. Mindenképpen érdemes körülnézni a környéken, hogy mi nő ott „vadon”, majd ezeket beépíthetjük a saját koncepciónkba!
A környéken gondozás nélkül burjánzó növénytársulások rendkívüli módon segíthetnek gazdagítani a kertünket, mert megmutatják, mely fajok alkalmazkodtak jól az adott földrajzi viszonyokhoz, illetve, otthon érzik magukat.
Kialakíthatunk monokróm felületeket, vagy kihasználhatjuk a komplementer színek kontrasztjait. A természet sem követ szigorú esztétikai irányelveket.
Az évelő rét-kísérlethez nincs szükség parkra: egyes önkormányzatok a körforgalmakban hoznak létre ilyen növénytársulásokat, ez egy kis kertben is működik. Mindössze – a prérit és sztyeppet nézve – nyílt, napos területre van szükség.
