A franciakert tulajdonképpen utakkal és fasorokkal mértanilag szabályosan tagolt hatalmas terület, ahol az utak összefutásánál kialakult terecskéken számtalan kerti építmény állt. Díszes kerti pavilonok, kis mitológiai ihletésű templomocskák, számtalan antik szobor, kőváza, kőpad, torony, remetelak díszítette a kertet, távolabb játszótér, rózsakert, szökőkutak, 20 ezer lámpával megvilágított vízesés, ünnepségek alkalmával pedig tűzijátékok és kerti díszkivilágítás tette még lenyűgözőbb hatásúvá.
Mint általában a barokk stílusú kertekben, a növények csak alárendelt szerepet töltöttek be, csupán díszletek voltak, főként bukszusból és tiszafákból kialakított sövényfalak, vadgesztenye allék.
A hatalmas franciakertet kő- és rácskerítés választotta el a külső vadaskerttől, amelynek megtekintésére egy jókora, asztalokkal és székekkel berendezett szekér állt mindenkor készenlétben. A vadaskertben, melyet a Fertő-melléki tölgyerdőkből választottak le, fácánokat, őzeket, szarvasokat, távolabb vaddisznókat tartottak, s egy kisebb tavat alakítottak ki a vízi szárnyasoknak. Itt kapott helyet a gyümölcsöskert is.
A Bagatell története
A kerti építmények legnagyobbika, az öttengelyes, kétemeletes kínai mulatóház, a Bagatell, a többihez hasonlóan fényűző pompával volt berendezve. Mérete azt is lehetővé tette, hogy kisebb társaságoknak bálokat tartsanak itt. Falait kínai tájképek díszítették, berendezése, bútorai mind a Távol-Keletről származtak. Nevéhez kedves anekdota fűződik. Mikor 1773-ban Mária Terézia királynő meglátogatta Eszterházát, s a herceg pompás kertjében megmutatta a fényűzően, keleti bútorokkal berendezett kínai házat is, az uralkodónő kérdésére, hogy
A „magyar Versailles”
„Amit a császár megtehet, azt én is megtehetem!” Ebben a szellemben teremtette meg a széles műveltségű, zenerajongó, jómódú herceg, Esterházy „Fényes” Miklós messze földön híres főúri rezidenciáját 1765 és 1790 között, amelyet a kortársak „magyar Versailles” néven emlegettek.
A franciakertek a mesterkélt, szigorú geometrikus rendben kialakított ültetési rendjükkel és útrendszereikkel, építészetileg túldimenzionált kerti építményeikkel, nyírott sövényeikkel, formára alakított fáikkal elsősorban az élénk társasági élet, nagyszabású mulatságok színterei voltak.
1790-ben, Fényes Miklós halálával Eszterháza csillaga is lehanyatlott. A herceg utódai más kastélyaikba költöztek át. A virágzó zenei élet is elhalt, a híres zenekart szélnek eresztették, a kincstárat és a képgyűjteményt Kismartonba és Bécsbe szállították.
Második fénykor
A mellőzöttség több mint egy évszázadig tartott. Újabb gondos gazdája csak 1904-ben lett a kastélynak, Esterházy Miklós Pál Antal herceg és felesége, Cziráky Margit grófnő személyében.
Az épület előtt tarka egynyári virágokból díszes ágyásokat alakítottak ki, a franciakert útjait nyírott puszpáng- és tiszafacserjékkel szegélyezték, és lett rózsakert is, mert a rózsa volt a grófnő kedvenc virága. A kastély északi díszudvarába szintén kúp alakúra metszett bokrokat, közéjük pázsitot és virágokat ültettek.
E fellendülés azonban sajnos csak a második világháborúig tartott, mert a történelem viharai igen nagy károkat okoztak az épületegyüttesben. A tulajdonosokat száműzték, a háborús események, majd az utána következő fosztogatások következtében a kastély berendezései szinte teljesen elpusztultak, a kastélyból szovjet laktanya lett. Csak 1957-ben indulhatott meg a helyreállító munka. Az oldalszárnyakban kertészeti középiskola, kollégium és irodák kaptak helyet, míg a középső rész múzeumként működött.
Az utóbbi évtizedben hatalmas rekonstrukciós munkák és beruházások kezdődtek, megújulnak a fő- és melléképületek, a tájképi és a franciakert is. Eredeti kerttörténeti dokumentációk alapján ismét kialakították a rózsakertet, mely Cziráky Margit grófnőről kapta nevét.
A kereszt alakban futó, 220 méter hosszú lugasban és ágyásokban közel 9000 rózsatő kápráztatja el a látogatókat.
Fotók: Fráter Erzsébet
Ez is érdekelheti:
