Az Engelhardt Dióbirtok másik fontos fajtája a Bonifác.

Ebből nyolc- és ötéves ültetvényeket is bemutattak, utóbbi még az első síkfalmetszés előtt áll. Ezt 8 x 5 méteres térállásba telepítették. A növekedési erélye alapján tetejezni valószínűleg nem kell majd a fákat, mert amikor elkezd teremni, a hajtásnövekedése 5-10 centiméter mindössze. Elég lesz kihegyezni a fák tetejét. Az idősebb Bonifác-ültetvény ebben az évben rossz példa az Engelhardt Dióbirtokon:
Eddig az érzékelhető, hogy nagy jelentősége van az állomány kondíciójának, ahol ugyanis rendszeresen öntöztek, kevésbé betegedtek meg a fák. Az is fontos lehet, hogy elég szellős legyen az ültetvény. A Bonifác mindig nagyon stabil fajtának bizonyult, rendszeresen 3-4 tonnás termést adott. Az adott ültetvény idei BAN problémáinak okát még keresik, mert az irodalom szerint a betegséget a legelején lehet kivédeni, és ezeket a kezeléseket mind időben megkapták a fák.

Teljesen gépesített a dió termelése
A berendezéseket Engelhardt Ádám mutatta be. Majdnem mindegyik a francia AMB Rousset cégtől származik, amely elsősorban dió, és más héjasok gépesítésére specializálódott. Az idén bemutatkoztak az AgromashExpón, amiről lapunkban is beszámoltunk (KSZ. 2024/6. szám). A céget 1970-ben alapította a Rousset család. Nagy raktárkészletet tartanak és jó alkatrészellátást garantálnak az ügyfeleiknek. Dió, mogyoró, mandula, gesztenye és pekándió betakarításához, feldolgozásához kínálnak gépeket.
A rázógéppel percenként öt fát képes lerázni egy gyakorlott traktoros, a lerázott dió összeszedéséhez pedig elég egy óra az R19 típusú szedőgéppel. Újabb és valamivel kisebb változat az X16. Mindkettő alkalmas a mogyorótól az almáig sokféle rázott gyümölcs összegyűjtésére. Különböző felszereltséggel lehet beszerezni a gépeket, de érdemes klimatizált fülkével használni.
Ennek a későn érő Bonifác betakarításánál van jelentősége, amikor sok lehet a hullott levél is a földön.

A hatalmas garatba felöntött dió először egy ágleválasztón halad keresztül, majd a pálcás burokeltávolító következik, és aztán a gépsor egyik legfontosabb eleme, a kőleválasztó. Ez egyszerű szerkezet, vízen úszik a dió, a kövek pedig alul gyűlnek össze benne, így már nem tudják megakasztani a későbbi munkafolyamatokat.

A tervek szerint még egy döntött szeparátort is beépítenek majd, ami a kisebb ágdarabokat tudja eltávolítani, nehogy beakadjanak a szállítószalagok mellé.
A szárítókat a három család gyümölcsöseiben összegyűlt metszési nyesedékkel fűtik. A gépsoron óránként 1800-2300 kilogramm diót tudnak feldolgozni. Sok bérmunkát is végeznek vele, illetve integrálnak termelőket, akik a termés értékesítését is rájuk bízzák.

Minősítés után derül ki, hogy egy-egy tétel héjas diónak alkalmas vagy bélként adják el. Utóbbi esetben a törő és válogató gépsorra kerül, aminek a teljesítménye 800-1000 kilogramm készáru egy műszak alatt. A működtetéséhez elég egy ember.
Ezt a gépsort most eladják, mert megjelent az AMB saját fejlesztésű kúpos törője, ami nagyobb kapacitású, így kiegyenlítődhet a törősorok és az optikai válogatók kapacitása. És itt kanyarodunk vissza a kőleválasztó jelentőségéhez, ugyanis a hagyományos törőgépsoron a kövek nem feltétlenül jutnak végig, a kúpos törőben viszont minden benne marad, így kulcsfontosságú a törésre kerülő áru tisztasága.