Papp M., Békési L., Farkas R., Makrai L., Maróti G. és Solymosi N. (2024) Vairimorpha (Nosema) ceranae előfordulása Magyarországon, mézelő méhek (Apis mellifera) bélmikrobiom-felmérése alapján című írást adjuk közre.

A kutatócsoporttal 2019-ben két alkalommal, kora tavasszal és akác után gyűjtött méhmintákból átfogó vizsgálatokat végeztünk a bélbaktériumok előfordulásáról húsz hazai méhészetben (lásd a Méhészet 2023. februári száma). A minták elemzése során, mintegy mellékleletként, fenti cikkben újabb eredményeket közöltünk a nosemosisról.

Ez utóbbi kórképben korábban a Vairimorpha (Nosema) apis (Microsporidia: Nosematidae) és újabban a Vairimorpha (Nosema) ceranae fajoknak tulajdonítanak oktani szerepet. A kórokozók obligát intracellularis parazitikus gombák, amelyeket 2020-ban a Nosema nemzetségből a Vairimorpha nemzetségbe soroltak át.

Egyébként a nevezéktan tudományának sajátja, hogy időről időre átsorol-átnevez egyes fajokat, ennek ellenére biztosak vagyunk benne, hogy a méhészeknek a nosema továbbra is nosema marad.

A mézelő méh, az A. mellifera esetében korábban kizárólagosan a N. apis okozta fertőzés fordult elő, amelyet hazánkban nosemosis vagy gyomorvész néven régóta ismertek. Az eredetileg az indiai méh (Apis cerana) saját kórokozójának tartott a N. ceranae-t 1996-ban írták le, ám gazdaspektrum-növekedés következtében a mi méhünk fertőzésére is képessé vált. Európában és Ázsiában egyaránt 2005-ben azonosították először A. mellifera-ban, ezután több európai országban, köztük hazánkban is megfigyelték az új fajt (Tapaszti és mtsai, 2009). Napjainkra a nosemosis kórokozói közül a N. ceranae vált dominánssá (Csáki és mtsai, 2015) a hazai mézelő méhben is, ennek ellenére N. apis okozta fertőzöttség sem zárható ki.

A Vairimorpha (Nosema) fajok elsősorban a méhek középbelének hámsejtjeiben szaporodva fejtik ki kórokozó hatásukat. Miután kifejezetten a bélhez kötött élősködőkről van szó, a bélsárnak jelentős szerepe van a kórokozó terjesztésében, akár a méhcsaládon belül, akár a külvilágban. Kórlefolyás tekintetében különbséget tapasztaltak a N. apis és N. ceranae által okozott kórképek között.

A kórfejlődésben a méhek bélbaktériumainak is szerepe lehet. Az első kísérletes tanulmányokban a méhek életkorának lerövidülését tapasztalták, így a kórokozót kapcsolatba hozták a kaptárelhagyás (colony collapse disorder, CCD) tünetegyüttesével is. Járványtani szempontból fontos különbség, hogy a N. apis esetében jól ismert a megbetegedések szezonalitása, míg a N. ceranae különféle stresszhatásokra egész évben előfordulhat.

Az újgenerációs szekvenálás elterjedésével a méhek bélflórájának vizsgálatával foglalkozó tanulmányok száma is megszaporodott. A módszer az úgynevezett mikrobiomot vizsgálja, hagyományos tenyésztési módszerek vagy mikroszkóp alkalmazása nélkül. Az elemzésekhez elengedhetetlen a bioinformatikai háttér (génbankok és fejlett számítógépes statisztikai módszerek), ami korábban nem tette lehetővé a hasonló munkát. Az általunk alkalmazott, úgynevezett shotgun metagenomika során a minta teljes DNS-tartalmának feldarabolásával és az így kapott fragmentumok nukleotidszekvenciájának véletlenszerű meghatározásával nyerhetünk információt a mikroközösség összetételéről. A bélbakteriom vizsgálatán túl lehetőségünk volt a mikrobióta egyéb alkotóinak, így a például a vírusok, úgymint az Apis mellifera filamentous virus (AmFV) (Papp és mtsai, 2024), valamint a N. ceranae jelenlétének, továbbá szezonális és klimatikus variabilitásának meghatározására.

A két mintavételi periódusban a méhek eltérő élettani állapotban voltak, ugyanis március során zömmel a kaptárban található élelmet fogyasztották, kevés virágporral. Május végén viszont bőséges természetes méhlegelő állt rendelkezésre számukra (1. ábra).

Mindkét mintavétel során a kiválasztott méhészetek három-három családjából vettünk ki 20-20 darab lépen ülő, élő méhet. A méheket szárazjégen szállítottuk be a laboratóriumba, majd −70 Celsius-fokos mélyhűtőben tároltuk feldolgozásig. Kérdőíveken rögzítettük a helyszínen a méhészet legfontosabb adatait, az egészségügyi helyzetet, az elvégzett kezeléseket stb. Ezekből kiderült, hogy a vizsgált méhészetekben enyhe Varroa-fertőzésen kívül sehol sem észleltek fertőző betegséget, és mérgezés gyanúja sem merült fel. A mélyfagyasztott mintákból családonként 10-10 munkásméhet vettünk ki, amelyeknek a teljes béltraktusát kihúztuk, és ezeket egyetlen mintává egyesítettük (méhészetenként 3×10 béldarab).

A Szegedi Biológiai Kutatóközpont Növénybiológiai Intézetének laboratóriumában a bélminták mindegyikéből külön-külön kivontuk a bennük lévő DNS-t. Az ismert genomok referenciaszekvenciái különböző adatbázisokból szerezhetők be. A munka során azt vizsgáltuk, hogy valamely digitális szekvencia ráilleszthető-e valahol a referenciagenom szekvenciájára. A fenti cikkben csak a nosema-fajok előfordulásával foglalkozunk.