Mintáink mindegyike tartalmazott a taxonómiai azonosítás során N. ceranae-hoz sorolt szekvenciákat. Miután eredményeink az ország területére térben kiegyensúlyozott mintából származtak, megállapítható, hogy a faj rendkívül széles körben elterjedt hazánkban, és a fertőzöttség valószínűleg a hazai méhcsaládok jelentős részét érinti (2. ábra). A parazita magyarországi elterjedésére vonatkozó megfigyelésünk összhangban van a korábban leírtakkal, ahol Csáki és munkatársai (2015) mintáikban 90 százalék feletti prevalenciával találták meg a fajt.

Fontos azonban megjegyezni, hogy az alkalmazott módszer jelentősen befolyásolhatja a becslések pontosságát, így például Csáki és munkatársai a fénymikroszkópos technikákkal szemben a PCR-alapú vizsgálatoknál nagyobb érzékenységről számoltak be.

Az általunk végzett felmérésben a méhcsaládok kijelölésénél feltételként szabtuk meg, hogy a méhészek nem tapasztaltak állományukban betegségre utaló tüneteket. Ennek megfelelően eredményünk is alátámasztja, hogy a N. ceranae jelen lehet egészségesnek tűnő méhcsaládokban is. Ez nem meglepő, hiszen a kórokozóval kapcsolatban megállapították, hogy gyakran okoz krónikus, akár hosszabb ideig tünetmentes fertőződést, ahol a betegség (a nosemosis) kialakulásában fontos szerepe lehet a különféle stresszoroknak. Ez különösen veszélyessé teszi a N. ceranae-t, hiszen bizonyos esetekben olyan későn észlelhető formában nyilvánul meg a fertőzés, mint a kaptárelhagyásként leírt bántalomnál.

Az Európában is domináns N. ceranae mellett a N. apis jelenlétét nem sikerült azonosítanunk mintáinkban. Ennek oka lehet a parazita teljes hiánya az általunk vizsgált méhcsaládokban, azonban az is elképzelhető, hogy ez a faj olyan kis arányban volt jelen, hogy kimutatása az általunk alkalmazott szekvenálási mélységgel nem volt lehetséges. Mindamellett találtunk olyan szekvenciákat, amelyek egy másik microsporidium faj, a Nosema bombycis genomjára illeszkedtek. Ez a faj a selyemhernyók (Bombyx mori) nosemosisát okozza, és tudomásunk szerint egyelőre még nem írták le európai mézelő méhek esetében. Ezt mindenképpen érdemes megemlíteni, hiszen a N. bombycis egyben a Nosema nemzetség típusfaja is.

Mindezek ellenére azonban a parazita előfordulása szignifikánsan nagyobb (több mint háromszoros) értéket mutatott a májusi mintáinkban. A kórokozó gyakoriságának változásában, valamint ezzel együtt akár a szezonalitás kialakulásában több faktor is szerepet játszhat, ezek közül pedig fontos lehet a különféle környezeti és éghajlati tényezők hatása. Ismert például, hogy a N. ceranae elsősorban a melegebb hőmérsékleten tud optimálisan szaporodni, valamint érzékenyebb a hidegre, mint a N. apis. Ezzel összhangban saját megfigyeléseink is alátámaszthatják a hőmérséklet jelentőségét, hiszen a mintákban nagyobb arányban figyeltük meg a N. ceranae-t a melegebb régiókból származó családok esetében.

Ennek oka lehet az is, hogy a méhek ilyenkor több időt töltenek a kaptáron belül. N. ceranae esetében azonban eddig nem tudtak összefüggést kimutatni a kórokozó és a csapadék viszonylatában. Ezekkel az eredményekkel szemben a mi felmérésünk szignifikáns kapcsolatot tárt fel a parazita mennyisége és a csapadék között a májusi mintákban. Megfigyelésünk így jelezheti ennek a környezeti tényezőnek a fontosságát a N. ceranae terjedésében.

A kutatócsoport e helyen is köszönetet mond a mintavételekben közreműködő méhészeknek.

A szerzők:

Papp Márton, Békési László,

Farkas Róbert, Makrai László,

Maróti Gergely és Solymosi Norbert

Ez is érdekelheti:

Biztató eredmények a propolisz mint természetes atkaölő szer alkalmazhatóságára