Az egybibés galagonya formagazdag, az alfajok elterjedése még mindig nem tisztázott, noha a késő római kortól a Kárpát-medencében is hasonlóképp gyűjtötték, mint a mai napig Európa kiterjedt térségeiben.

A cseregalagonya hazai termőhelyei szűkebbek, ebből következően a gyűjtése is kevésbé volt jellemző.

Mindkét faj mészkedvelő, száraz tölgyesekben, esetleg bükkösök szélében, irtáshelyeken (pl. Albertirsa), dűlőutak menti cserjésekben fordulnak elő. Gyűjteményes helyekről nincs ismeretünk. A fekete galagonya botanikai, cönológiai kutatásokból ismert, ligeterdőkben és ártéri cserjésekben fordul elő a Csepel-szigettől Mohácsig terjedő folyómenti sávban.

Montán-szubalpin növény a madárberkenye és a lisztes berkenye.

Bár csak néhány alakja ismert, elterjedtebb, mint a lisztes berkenye, melynek gyümölcse kevésbé feltűnő. Az erdészeti gyűjteményekben megtalálhatók. A házi berkenye termőhelye nem egységes, lényegében szoliter jellegűnek tekinthető. Alma és körte alakú gyümölcstípusú, az előbbi a gyakoribb. Kárpáti Zoltán térképet állított össze az előfordulási helyeiről, amelyek kapcsolatban állnak a szőlőtermesztő vidékekkel, több esetben éppen e fák jelzik, hogy hajdan szőlőművelés folyt a területen.