A kertészkedés sokkal több, mint funkcionális fűnyírás, sövénynyírás vagy a levelek söprögetése. Különleges módon kapcsolja össze az embert a természettel – olvastuk a Gartner von Eden oldalán. Megoszlanak a vélemények: amit egyesek pusztán kötelességteljesítésnek tekintenek, hogy saját zöldfelületüket kordában és szalonképesen tartsák, azt mások igazi természeti élményének tekintenek.

A természetben és a természettel való munka egészségügyi és pszichológiai előnyökkel is jár: egyszerűen jót tesz a testnek és a léleknek.

Testgyakorlat

A világjárvány óta egyre jobban előtérbe került a mentális egészség témája. A városi zöldfelületek és a városok közelében lévő erdők, rétek kikapcsolódást kínálnak, különösen azoknak, akik munkájukat zárt térben végzik. A természet megfigyelése, hallgatása és szaglása pihentető ellenpontot kínál. Sőt a kertészkedés rajongói szerint a kertészkedés orvosi szempontból sport.

A friss levegőn, ily módon végzett testmozgás erősíti a szervezet védekezőképességét, egyszerre számos nagy és kis izmot edz, különösen a karokat, a lábakat, a hátat és a hasat. Egy ülőmunkával töltött munkanap után a kertészkedés növeli azoknak a testrészeknek a mozgékonyságát, melyeknek sokáig mozdulatlanul kellett maradniuk. Egy orvosi tanulmány szerint a kertészkedés 30 perc alatt több mint 20 százalékkal csökkenti az emelkedett kortizol-, azaz a stressz-szintet. Ez kétszer annyira hatásos, mintha könyvet olvasnánk.

Nyugtatja az elmét

Az agyi aktivitást mérve kimutatták, hogy a kertészkedés kiegyenlíti az agyhullámokat, segít kikapcsolni a zavarokat, így az agy ismét hatékonyabban működik a tevékenység hatására. Akár egy kerti séta is nagyon hatékonyan zökkent ki a hétköznapok mókuskerekéből. Már a természet hangjainak hallgatása és egy pillantás a zöldbe is nyugtatóan hat.

Ha egyszerűen csak pihenni szeretnénk a saját zöldterületünk kialakításával, engedjük szabadjára a gondolatainkat, és élvezzük a meditatív hatást.

Ha pedig érdekelnek a növények sajátosságai, igényei, és a megvalósítás megkezdése előtt sok ismeretet szerzünk, akkor így a természettel való kapcsolatot is elmélyíthetjük. Bárhogyan is fedezzük fel magunknak a kertészkedést, a természettel való interakció már rövid idő után pozitívan hat a hangulatunkra és növeli az önbizalmat – elvégre a kezünkkel hozunk létre valamit, amit később újra és újra fejleszthetünk és megcsodálhatunk. Az önérvényesítésnek ez a formája, a természettel kapcsolatos érzékszervi élmények hatalmas terápiás potenciállal rendelkeznek, amit a tudósok és a kertészettel foglalkozó szakemberek már évtizedekkel ezelőtt felismertek.

Kertészkedés mint terápia

Az 1950-es években amerikai kutatók elkezdték vizsgálni a kertet, mint terápiás közeget. Abban az időben a koreai és vietnami háború sebesült és traumás katonáit hagyták a kertben dolgozni, hogy elősegítsék rehabilitációjukat. Németországban Andreas Niepel kertész volt az, aki egy idegklinika alkalmazottjaként az 1990-es években megfigyelte a kertészkedés betegekre gyakorolt számos pozitív hatását, és ezért elkötelezte magát e kezelési forma mellett, néhány évvel később az Nemzetközi Kertterápiás Társaság elnökeként. A 2009-ben alapított egyesület jelenleg Németországban, Ausztriában és Svájcban dolgozik a kertészet, a terápia és a szociális szolgáltatások szakembereivel.