A tarvarjú történelmi elterjedési területe Észak-Afrikától az Arab-félszigeten át egészen Európáig terjedt, beleértve Bajorországot is Németország déli részén. Sajnos ez a vándormadár ínyencségnek számított, ami a faj vesztét okozta. Európából teljesen kihalt, és csak pár populáció maradt fent belőle a világ különböző pontjain.
Köszönhetően azonban egy rájuk szakosodott természetvédelmi csoportnak, a Waldrappteam-nek (németül a tarvarjú Waldrapp) és Johannes Fritz biológusnak, mára újra beszélhetünk egy közép-európai vadonélő tarvarjú populációról. A projekt 2002-es indulása óta a nulláról 300-ra nőtt a madarak száma – írja a Phys.org.
Fotó: Tóth-Gál Enikő
Az első próbálkozásoknál felmerült egy óriási probléma: a tarvarjaknak ugyan megvolt az ösztönük, hogy a hideg idő beköszöntével elvándoroljanak, azonban fogalmuk sem volt, merre. Így
Az állatkertekben kikelt tarvarjak között nem volt olyan tapasztalt példány, mely tudta volna a megfelelő utat. Éppen ezért a szakemberek úgy döntöttek, hogy az emberek fogják nekik megtanítani, merre vannak a biztonságos telelő területek. Idén lesz a 17. alkalom, hogy megkezdik az őszi vonulást emberi vezetéssel. Ez idő alatt azonban már másodjára kényszerülnek rá arra, hogy a klímaváltozás miatt új irányba, Spanyolországba vándoroljanak.
Hogyan lehet a megfelelő útra terelni őket?
A vadonélő madarakat azonban nem lehet csak úgy irányítani. Ehhez szükséges, hogy az emberi pilótákat elfogadják a tarvarjak. Mindezt úgy érik el, hogy a fiókákat kiveszik a költőkolóniákból pár napos korukba, és az emberek nevelik fel őket. Ezzel elérik, hogy pótszüleik bevésődjenek a memóriájukba (idegen szóval imprintingnek hívják ezt az etológusok). Az így kialakult kapcsolat már elég erős hozzá, hogy emberi segítőiket gond nélkül kövessék a vándorlás során.
Később a veszélyeztetett lármás darvaknak segített biztonságos vándorlási útvonalat találni. Lishamn-hez hasonlóan Fritz és kollégái erőfeszítéseit is siker koronázta. 2011-ben repült önállóan először tarvarjú Bajorországból Toszkánába telelni. Ezután minden évben egyre több madár tette meg ezt az 550 kilométeres utat. A kutatók bíznak benne, hogy 2028-ra már a közép-európai populáció eléri a 350 példányt, és képes lesz az önfenntartásra.
Fotó: Tóth-Gál Enikő
A klímaváltozás itt is gondot okoz már
Azonban a klímaváltozás miatt a tarvarjak vándorlása egyre később kezdődik. Ez pedig arra kényszeríti a madarakat, hogy a hidegebb, veszélyesebb időszakban repüljenek át az Alpok felett. Nem csak a hőmérséklet problémás, hanem a felfelé szálló meleg légáramlatok, a termikek hiánya is nehezíti a repülést. Így a repülés önmagában is több energiát kíván a tarvarjaktól, és ehhez jön még a hideg. Válaszként a kihívásra a Waldrtrappteam úgy döntött, 2023-ban új útvonalon vezeti a madarakat Spanyolországba, Andalúziába.
Az egész út Spanyolországig akár 50 napig is tarthat, és valamikor október elején érnek majd célba. Fritz szerint azonban ez túlnyúlik a tarvarjakon. Lehetővé válik ugyanis más veszélyeztetett költözőmadarak megmentése is, akár a veszélyessé váló útvonalak újratervezésével, akár a visszatelepítésekkel.
A tarvarjak megmentésében a Fővárosi Állat- és Növénykert is évtizedek óta aktívan részt vesz. Az állatok a Kisszikla oldalában lévő röpdében élnek több más fajjal társbérletben. Az elmúlt években Budapesten kelt tarvarjakból több más állatkertbe is kerültek példányok, de részt vettek a visszatelepítési programokban is. 2020 decemberében hat, 2021 végén pedig négy madarat küldtek Spanyolországba, melyek nem sokkal később csatlakoztak a már vadon élő társaikhoz.
Hasonló tarvarjú visszatelepítésre 2024-ben is sor kerül. Ehhez három madarat január közepén már átszállítottak az andalúziai Jerez de la Frontera állatkertjébe. Ott bevárják a többi partner állatkertből érkező társaikat, majd bekerülnek egy úgynevezett repatriáló, tehát már a vadonba való visszaengedés céljából a terepen épült röpdébe. Innen fognak csatlakozni a vadonélő tarvarjú kolóniához.
Ez is érdekelheti:
