Csallóköz alsó részén, Komáromtól nem messze a Dudvág partján (ahol összefolyik a Kis-Duna és a Vág) fekszik Gúta város. Körülötte, a valamikori nádasok között, jellegzetes tanyavilág alakult ki. Mára a víz lejjebb vonult, kultúrtáj formáját mutatja a vidék, igazi termőtáj, ahol a kukorica még mindig zöldell, köszönhetően a talajvíz magas szintjének. Baginék
Bogyaréten járunk, a Bagin családnál, akik 380 hektárt művelnek. A jól kiépített, takaros farmon szinte minden háziállat megtalálható a tyúkoktól a lovakig, de büszkeségük a sertések, amiket tenyészállatokként értékesítenek. És persze a kertészet, amelynek fő növénye a dinnye, amit már a nagyapjuk is termelt. A Bagin ikrek, Roland és Tamás pedig már gyermekeiket nevelik bele a gazdaságba, ahogy azt szüleiktől ők is megtapasztalták. De hogy az újabb nemzedék folytatja-e, ezt majd az idő dönti el. Mert nem könnyű sors, ahogy a fiúk mondják, a mezőgazdaságban semmibe nézik és nincs igazán megfizetve a két legidőigényesebb dolog, az állattenyésztés és a kertészet.
A tanyavilágban a rendszerváltozás előtt is erős volt a háztáji gazdálkodás, minden portán volt állat, zöldségeskert, piacoztak vagy felvásárlóknak adták el a terményeket.
A gyermektelen nagybácsi portája mellett kezdtek el dinnyét, paprikát termelni, a porta istállóiban pedig állatokat tartottak. Követendő stratégiaként igyekeztek mindenből a legtöbb jövedelmet kihozni, a zöldséget piacon értékesítették, a sertéseket pedig igyekeztek feldolgozva, késztermékként eladni. Ahogy az édesanya, Erzsébet visszaemlékezik: a két kisgyermek mellett volt, mikor csak néhány órát aludtak, és nem biztos, hogy még egyszer ezt a hajtást szívesen átélné.
Abban az időben azért még mások voltak a fogyasztói szokások is, működött a felvásárlói rendszer, Csehországba is szállítottak, és akkortájt a környéken még olyan, mára teljesen elfeledett növényeket is termeltek, mint a majoránna, a fokhagyma vagy a dohány. Alig egy hektárnyi területen kezdtek, más lehetőségük nem nagyon volt, mint minél intenzívebben belefogni.
A sertéseknél pedig belevágtak a tenyészállattartásba. A vízumintézés nehézségei ellenére Angliából hoztak be fajtiszta vonalakat. Nagyon gyorsan több lábra álltak, és ha nem is jött ki egy-két év, akkor sem adták fel. Másik stratégiájuk az volt, hogy igyekeztek a hasznot földvásárlásba forgatni. Így egy helyen vannak a földjeik, ami elengedhetetlen a kertészethez és a termelés biztonságához. A gyerekek pedig szépen belenevelődtek a gazdaságba: az édesanya nevetve meséli, előfordult, hogy a hároméves ikreket kénytelen volt hajnalban elvinni magával a piacra. Igaz, később a fiúk is megszerették ezt az életet, ezermesterek, mindent megszerelnek, még a pajtákat is saját maguk építették.
Elsősorban görögdinnyét termelnek, ebből viszont 7-8 fajtát, hogy széthúzzák az érett termés szedését. Emellett némi sárgadinnyét is tartanak, a piacozó vásárlóiknak.
A fajtáknál rögtön szóba kerül a klímaváltozás. Elmondják, hogy a régebben termesztett fajták, például a szigetcsépi, talán már meg sem nőne. Kicsi lombozata nem védené meg az égető naptól, szinte megsülne. Biztonságosan már csak tökbe oltott palántákkal tudnak termelni. A palántákat felerészben maguk állítják elő otthon, a másik felét Magyarországról vásárolják. A technológia is fejlődött, a nagyapa már használt talajtakarást, de még nem ismerte a csöpögtető öntözést, amelyen keresztül tápanyagot is tudnak kijuttatni. Ezt már 15 éve alkalmazzák.
Szlovákiai dinnyetermesztés Baginék
Már pár éve kongatják a harangot a szlovákiai dinnyetermesztés felett, az adatok lehangolóak, a termesztés a 20 évvel ezelőtti tizedére csökkent.
Az ezredfordulón még 1600 hektárnyi területen 34 ezer tonna dinnyét termeltek, 2005-re a termőterület 600 hektár alá esett. Ez jelenleg országosan már nem éri el a száz hektárt, ahol a statisztikák szerint 3,5-4 ezer tonnányi terem. A felvidéki dinnye inkább már csak egy színfoltja maradt a hazai piacnak. A dinnyefogyasztás közben megnőtt 3,8-ról évi 7 kg/fő-re, és a jelenlegi 38-40 ezer tonnányi dinnyeimport ötöde érkezik Magyarországról. Persze az import mindig kockázatos, a messzebbről jött dinnyét inkább éretlenül szedik le, bízva az utóérésben, de volt már arra is példa, hogy szermaradványokat fedeztek fel a nem uniós államokból érkező terményben. A támogatások sem nagyon motiválják a termelőket, a magas önköltség mellet a hektáronkénti 2-300 eurós dotáció nem sokat segít.
