A doktor úr válaszát rögtön egy mondatba sűríti össze: „A haszonállatokra fordított idő és a haszonállatokkal való orvosi foglalkozás visszafejlődött, míg a házi kedvencekkel való foglalkozás felfejlődött.” Ahogy mondja, ebben már nincs különbség város és falu között sem.

Valamikor ez a hivatás helyhez kötődött, minden nagyobb falunak megvolt a maga állatorvosa. Szükség is volt rájuk, hiszen volt állat. A szocializmusban állami alkalmazottként dolgoztak, a járás helyezte ki őket. Akkor még minden szövetkezetben voltak tehenek, disznók, esetleg birkák. Délelőtt a szövetkezetben végezték a munkájukat, majd délután jött a háztáji. Tipikus szocialista történet, hogy akkortájt bárki nem tudott gyógyszert venni, még az állami állatorvos sem. Gyógyszert csak az állattartók vehettek, természetesen az állatorvosok javallatára.

Tehát az állatorvos kofferja tele volt gyógyszerrel, és mikor kiment a háztájiba, nem igazán tudta megmondani, hogy mivel is tartoznak a kezelésért. Érdekes volt a helyzet, hiszen az állami állatorvos a gyógyszerért nem fizetett, viszont a saját autójával ment ki, a szabadidejében kezelte az állatokat. Benő bátyám úgy emlékszik, hogy ez számára csak kezdőként jelentett problémát, de a tulajdonosok mindig tudták, mennyit kell fizetniük. A falu mintha beárazta volna a kezelés értékét, húsz vagy ötven korona, esetleg egy flaskó bor…

Persze akkor még a szűkebb régiójában, a falvakban volt vagy 12 állatorvos, mára maradt belőlük öt vagy hat. De ez nem jelenti azt, hogy kevesebb lett az állatorvosok száma, annyival többen lettek a városokon. Ma egy kisebb, tízezres városka is simán eltart két állatorvosi rendelőt, a házi kedvenceknek. Hogy nem csökkent az állatorvosok száma, azt az is mutatja, hogy Szlovákia egyetlen állatorvosi egyetemén, Kassán ma ugyanannyi állatorvost képeznek, évente nagyjából nyolcvanat, mint negyven évvel ezelőtt.

A kor változásairól rögtön megemlíti, hogy már magában az oktatásban is jelentős az eltérés, hiszen manapság a képzés

80 százalékában kutyákról és macskákról van szó, amit negyven éve épp csak érintettek. A változás másik jele, hogy az egyetemen immár angol nyelvű képzés is folyik a fizető külföldi diákoknak. Tehát ez azt jelenti, hogy az iskola jó színvonalú.

A film maga a valóság

Bögi Benjámin Gelléren született, mezőgazdasági szakközépiskolából indult, ahol a visszatérő diákok csináltak kedvet ahhoz, hogy jelentkezzen Kassára. A hetvenes-nyolcvanas években magyar gyerekek nehezebben kerültek főiskolára.

A tervgazdaság megnyilvánult a képzésben is, a járások tudták, hogy mikor mennyi állatorvosra lesz szükség. Akkortájt, az ilyen szakma egy nyugodt, tisztes megélhetést nyújtó életpályának tűnt.

Az állatorvosokat 1992-ben önállósították, magánvállalkozókká váltak, akiket egy adott körzetben ma is megbíznak állami feladatokkal. A legkeményebb évek 1993-95 után érkeztek, amikor a szövetkezetek már nem tudták fenntartani az addigi termelést, karcsúsítottak, és a profiltisztítást általában a munkaerő-igényes állattenyésztéssel kezdték. Viszont a rendszerváltozás után a lakosságnál még nem vált rögtön ennyire közkedveltté a kutyák, macskák, házi kedvencek tartása.

Öt-tíz évbe is beletelt, mire az új egyensúly kialakult. Kényszerhelyzet volt, amikor sokan munka nélkül maradtak, bár többségük azért nem hagyta ott a szakmát.