Zöldség főként feldolgozásra
A hazai szántók 2,6%-a áll ökológiai művelés alatt, ez foglalja magában a kb. 4400 kehtár zöldséget is. Az ökológiai gazdálkodás szabályai szerint művelt zöldségterület mérsékeltebben növekszik az ültetvényeknél, ami egyáltalán nem baj, sőt kiemelendő, hogy a zöldségtermesztést a piac hajtja, kevésbé a támogatás. Legnagyobb felületen, több mint 1700 hektáron csemegekukoricát, 500-600 hektáron zöldborsót, hozzávetőleg 500 hektáron tökféléket, ennél kisebb területen paradicsomot, fűszerpaprikát, gyökérzöldségeket – a tormát is ideértve – termesztenek.
A megtermelt zöldségek legnagyobb része feldolgozás, fagyasztás, konzerválás, sűrítménykészítés után exportra kerül. Sajnos nagyon kevés olyan zöldségtermesztő gazdaság van, amely képes folyamatosan beszállítani kiskereskedelmi láncokba, és számukra nem a termesztés a kihívás, hanem a posztharveszt tevékenységek, az előkészítés, csomagolás. Azt tudomásul kell venni, teszi hozzá a szaktanácsadó, hogy kiskereskedelmi láncba csak előre csomagoltan vagy egyedileg jelölt formában kerülhet be biozöldség és -gyümölcs, hiszen ömlesztve nem biztosítható a termékek azonosíthatósága.
Van még egy speciális üzemtípus, a kisléptékű vegyes ökológiai kertészet, amely egyértelműen terjed. Ezek a kertészetek viszonylag kis területen (0,5-1 ha) gazdálkodnak, eltartanak egy családot, és márciustól decemberig tudnak friss zöldségeket biztosítani a fogyasztóknak. Ezek a kosárközösségek 50-100-150 családot szerveznek maguk köré, és nekik hetente szállítanak zöldségcsomagot.
Öntözés nélkül termeszthető fajok
A jövőt illetően, bár az ökoterületek részarányának növelését tekintjük célnak, nem derűlátóak, mondta Allacherné Szépkuthy Katalin. Az idei a második súlyosan aszályos év rövid időn belül, és valószínűleg a jövőben is hasonló vagy még forróbb és aszályosabb évekre lehet számítani. Minden mezőgazdaságból élőnek döntenie kell, mit és hogyan fog termelni a jövőben. Jelenleg a hazai szántóterületek 1-2%-a öntözhető, de nem az a járható út, hogy ezt 20-30-40%-ra növeljük. Egyrészt nincs elegendő víz, másrészt az öntözés sófelhalmozódáshoz vezet a felszín közelében, ami fokozza az elsivatagosodást, a területek terméketlenné válását.
Bizonyos növényfajok termelése problémás, és itt nemcsak a kukoricáról, hanem például a zöldborsóról, zöldbabról, babról is szó van. Zöldborsót termeszteni egyre nehezebb, a túl gyorsan melegedő tavaszok miatt összeérnek a szakaszok, a Phaseolus nemzetséghez tartozó babok viszont a nagy légköri aszály miatt nem termékenyülnek, ráadásul a poloskák kedvelt tápnövényei. E fajok helyét átveheti például a csicseriborsó, a méteres bab, persze ezeket a termelőknek is meg kell ismerniük, sőt előzetesen hazai körülmények között kell tesztelni a fajtákat. Az ÖMKi kertészeti kutatásainak fókuszában az alternatív kertészeti kultúraként termesztett maghüvelyesek fajainak és fajtáinak vizsgálata áll, amelyet élő laboratóriumként gazdaságokban és a Nébih tordasi állomásán végeznek.
A legfontosabb elvárás a fajtákkal szemben az ökológiai termesztésben is egyértelműen a betegség-ellenállóság, hogy minél szélesebb körű rezisztenciával rendelkezzenek.
A frisspiacra termelő vegyes kertekben sokkal nagyobb jelentősége van a termesztett fajok és fajták sokféleségének. Az ÖMKi paradicsomtájfajta-projektjének éppen ez a célja, hogy felhívják a figyelmet a nagymamáink kertjeiben termelt paradicsomok változatosságára, egyedi ízvilágára. A régi időkben több száz fajtát termeltek a háziasszonyok, magot fogtak belőle, és a következő évben elvetették. A genetikai sokféleséget nemcsak a génbankokban tudjuk megőrizni, hanem úgy is, ha termesztésben tartjuk a régi fajtákat, és erre a házikertekben és vegyes ökokertészetekben van lehetőség. Erre a tudásra a következő nemzedéknek is szüksége lehet.
Ez is érdekelheti:
Talaj-növény rendszer oktató parcella tapasztalatai Bábolnán
