Régen a méz eladása másodlagos szempont volt, elsődlegesen a méhész családjának és közvetlen környezetének ellátásáért termelték. Ma a fő baj a terméskiesésben van, ezért küzdünk a rajzás ellen minden lehetséges eszközzel. Ugyanakkor tudjuk, hogy ez a küzdelem sokszor szélmalomharc, mert a rajzás a méhek öröklődő tulajdonsága.
A méhek szaporodása kétszintű. Az első szintet az anya petézése jelenti, amelyet követően dolgozók, herék és adott esetben anyák kelnek ki. Ez a szaporodás csak a család gyarapodását szolgálja, de nem biztosítja a faj fennmaradását. Ezért alakult ki a második szintű szaporodás, a család megosztása, népszerű nevén a rajzás.
Évmilliók alatt a méhek mindig a fennmaradásukért küzdöttek. Szaporodásuk egyetlen módja a rajzás volt. Nem volt még ember, aki műrajokat csinált volna, hanem fejlettségük csúcspontja közelében kettéosztották magukat. Kirepültek, és a természetben dús vegetációt, bőséges méhlegelőket találtak. A körülményekhez jól alkalmazkodók szaporodtak, fennmaradtak, a gyengék elpusztultak. A kirepült életképes rajok tovább szaporodtak, így biztosított volt a faj fennmaradása. Ez a természetes szelekció. A folyamat így rögződött génjeikben. Ők ma sem a termeléshez szükséges legnagyobb erősségre és a méhlegelők lehető legjobb kihasználására törekednek, hanem csak élni akarnak.
Mostanra a helyzet gyökeresen megváltozott. A termelő méhésznek a tavaszi fejlődés időszakában egyetlen célja lehet, amit két szempont szerint kell megvalósítania. A főhordásra a lehető legerősebbre kell fejlesztenie méhcsaládjait úgy, hogy ne rajozzanak meg. Ezt így megfogalmazni egyszerű, megvalósítani azonban nem könnyű. Azért nem, mert az évmilliók során kialakult „akarat” ellen szeretnénk tenni. Ezt a tulajdonságot kell „kijátszanunk” lehetőleg zökkenőmentesen.
Azt a feloldhatatlannak látszó ellentétet kell okosan és hatékonyan kezelnünk, miszerint fejlődésük csúcspontjára legyenek termelő méhcsaládok, rajzási láz nélkül. Azokban a méhészetekben, amelyekben anyaelvétellel vagy zárkázással mézeltetnek, ez megoldható. Azokban a méhészetekben azonban, ahol akác után is vannak méhlegelők, más megoldásokat kell keresni.
Ahhoz, hogy a megoldásokat meg is találjuk, ismernünk kell a rajzó hangulat felébredésének okait. Erre két alapvető indíttatás van. Mindenekelőtt a rajzó hajlam erőssége, valamint a különböző környezeti tényezők befolyása. A rajzó hajlam egyes családoknál erős, másoknál közepes, illetve gyenge is lehet. A környezeti hatások pedig úgy befolyásolják a rajzó hangulat felébredését, hogy adott kaptárméretnél az élelemkészlet és/vagy a fiasítás nagysága megnövekszik, a petézésre alkalmas üres sejtek számának rovására. A méhészek népszerű megfogalmazásában ez annyit jelent, hogy megszorul az anya.
