Fotó: Medgyesi Milán
Elegendő nyitott fiasítás hiányában az egyre nagyobb, munkanélkülivé váló méhállomány anyabölcső építésébe kezd. Amint belekerül az első anyabölcső-kezdeménybe a pete, attól kezdve már csak a rajzás bekövetkezése lehet a reális cél. A rajzási hangulat felébredését elősegítheti a kirepülésre alkalmatlan időjárás miatti néhány napos kaptárfogság is. Ezt követően a gyűjtési kedv is jelentősen csökken.
Eredményre vezetnek a kora tavasszal megkezdett és módszeresen folytatott technológiai fogásokkal történő beavatkozások, amelyeket a korábbi cikkekben már részleteztük, most csak érintőlegesen említjük.
Az első ilyen fogás lehet a rendszeres fészekbővítés tavasszal. Az előző év végén az erősen leszűkített családokban az élelemkészlet elhelyezkedése, melegen tartása kedvezően befolyásolja a telelés sikerét, ugyanakkor tavasszal lehetőséget ad a fokozatos – a család erősségéhez igazodó – fészekbővítésre.
A rajzó hangulat késleltetésének következő fogása lehet a családok erősségének kiegyenlítése. Még a legfelkészültebb méhész állományában is különböző erősségűek a családok tavasszal. Még ha a tartási körülmények azonosak is, a telelés sikere és az anyák teljesítménybeli különbségei miatt a családok erőssége más és más.
A rajzó hangulat késleltetésének markáns fogása lehet a „minden korosztály munkával való ellátása”, amit átfüggesztéssel valósíthatunk meg. Ez minden egyenlőlépes kaptártípusnál alkalmazható. A repce virágzásának elején a fészkek tele vannak fiasításos keretekkel, ami azt jelenti, hogy az anyáknak nincs helyük petézni. A teendő mindössze annyi, hogy megnyitjuk a mézkamrát, és a fészekből fedett fiasításos kereteket függesztünk át a méztérbe. Keretmérettől függően legalább 3 vagy 4 keret átfüggesztése jelent érezhető hatást. A helyükre műlépes vagy petézésre alkalmas kiépített kereteket helyezünk tűzdelve. Ezzel a kaptár térfogatát duplájára növeljük, és munkát adunk minden korosztálynak.
Állóméhészetben másnap a fészek kijárója körül keresgélnek a hazatérő méhek, amelyeket egy terelőlap segítségével könnyen a mézkamra kijárója felé terelhetünk. Vándorláskor nincs ilyen gond, mert másnap újra tájolnak a méhek. A módszer előnye kettős. Egyrészt a begyűlő nektár közvetlenül a helyére, vagyis a mézkamrába kerül, ezzel nem foglalja el a helyet a fiasítástól. Másrészt nagymértékben csökkenti a fészek zsúfoltságát. Két-három nap múlva, ha a méhek rátájoltak a mézkamrára, kinyitjuk a fészek kijáróját is.
A sorozat korábbi részei:
