A La Niñát és ellentétét, az El Niñót a tengerfelszín hőmérsékletének lehűlése és felmelegedése okozza Dél-Amerika nyugati részén.
Kialakulásuk óriási jelentőséggel bír a globális mezőgazdaság számára, mivel a La Nina jellemzően több esőt hoz Ausztráliába, Délkelet-Ázsiába és Indiába, és kevesebbet az amerikai kontinens termőterületeire, illetve Európába, az El Niño pedig ennek ellenkezőjét.
Egy amerikai kormányzati előrejelző ebben a hónapban 71%-os esélyt adott arra, hogy szeptember és november között La Niña-időszak alakul ki, és azt mondta, hogy ez márciusig fennmaradhat.
Több más nemzeti időjárás-előrejelző is valószínűnek tartja a La Niña kialakulását.
Az ausztrál meteorológiai hivatal óvatosabb. „Bár egyes légköri mutatók, mint például a légnyomás, a felhőzet és a passzátszelek mintázata a Csendes-óceán felett az elmúlt hetekben inkább La Niña-szerűvé vált, még nem tudni, hogy ezek a feltételek fennmaradnak-e” – áll az iroda szerdán kiadott jelentésében.
„Lehetséges, hogy a következő hónapokban La Niña alakul ki, ha igen, akkor az előrejelzések szerint viszonylag gyenge (a tengerfelszíni hőmérséklet-anomália erősségét tekintve) és rövid ideig tartó lesz” – áll a jelentésben.
Ha idén La Niña alakul ki, az 2020 óta a negyedik lenne, ami rendkívül szokatlan, mivel ez az időjárási mintázat történelmileg átlagosan három-hétévente fordul elő.
A részben a La Niña okozta csapadékos időjárás rekordterméseket eredményezett Ausztráliában 2020 és 2023 között.
Az iroda szerint a rekord és rekordközeli magas tengerfelszíni hőmérséklet tartósan időszaka világszerte elbizonytalanítja az előrejelzéseket. Az éghajlati minták, mint például a La Niña és az El Niño közötti ingadozás „nem feltétlenül úgy viselkednek vagy alakulnak, mint a múltban” – tette hozzá.
Az El Niño és La Niña jelenség hatásairól a Klímapolitikai Intézet elemzésében olvashatnak.
