A csütörtök délutánra kitűzött Lótenyésztési Konferencia összesen öt előadást foglalt magába, amelyek kiemelt témái az esemény tenyészszemléjén évről évre kitüntetett figyelmet élvező magyar hidegvérű, valamint az angol telivér fajta és a galoppsport voltak.
A prezentációk aktualitását, az előadók felkészültségét és elmélyült tudását, továbbá a hallgatóság nyitottságát, érdeklődését példázza, hogy az eredetileg két és fél órásra tervezett program, végül csaknem a másfélszeresére bővült és még így sem volt lehetőség az összes felmerülő témát mélységeiben kifejteni.
A konferencia moderátora Dr. Bokor Árpád, a MATE Állattenyésztési Tudományok Intézetének egyetemi docense volt, aki köszöntőjében kiemelte: nagy öröm, hogy a kiállítás idén teret ad egy efféle lovas szakmai összejövetelnek, lévén az elmúlt években vagy elmaradtak ezek az alkalmak, vagy szűkebb körben, az egyetem kutatási eredményeinek bemutatására fókuszálva zajlottak le.
A mikrofont először Husvéth Ferenc, a Magyar Agrár-és Élettudományi Egyetem Georgikon Kampuszának emeritus professzora vette magához, aki a sport és versenylovak izomműködésének élettani jellemzőit láttatta a teljesítmény összefüggésében.
A rendezvény keretei időben nem tették lehetővé az összes faktor tárgyalását, így az utóbbi téma került kibontásra.
Dr. Nyerges-Bohák Zsófia állatorvos ’Edzéstervezés és versenyfelkészülés a galoppsportban’ című előadásának alapfelvetése az volt, hogy
Szó esett arról, hogyan érdemes felépíteni rövid- illetve hosszútávon egy versenyló tréningjét – például a tempó és a táv kiválasztása tekintetében – valamint megtudhattuk, mi az a spicc és miért lenne hasznos, de ugyanakkor miért kivitelezhetetlen a startok előtti lépés jármódú bemelegítés.
Dr. Oláh János, a Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesületének Tenyésztői Bizottsági tagja szervezet elmúlt időszakban végzett, az idén 70 éves magyar hidegvérű populáció kancacsaládokba való sorolására irányuló tevékenységről számolt be, melynek eredményeképpen 64 alapító kanca, s így 64 család került meghatározásra, minimum 5 nemzedéknyi távolságra visszamenőleg. A jelenlévők három olyan ló felmenőinek ábráját tekinthették át, amelyek a KÁN keretei között is bemutatásra kerültek – így például Cudarét és csikójáét, akik a Baranyai 14-es családhoz tartoznak.
Fotó: Mizsei Károly/MMG
Negyedikként Németh Csaba, a Magyarországi Galopp Versenyló Tenyésztők Egyesületének ügyvezetője nemzetünk büszkeségéről, Kincsemről osztott meg a hallgatósággal értékes gondolatokat, eddig talán sosem hallott nézőpontból:
Kitért a különleges – hosszú és rövid távra alkalmas lovak testi tulajdonságait ötvöző – megjelenésére, a temperamentumára, a tréningezhetőségére, a takarmányozására és az őt körülvevő emberek lótartáshoz, lóversenyzéshez való hozzáállására.
A délutánt Bélley Márta, a Magyar Méneskönyv vezetője, az Európai és Afrikai Méneskönyvi Bizottság nemzetközi felügyelője és a Magyar Lótenyésztők Országos Szövetsége főtitkára zárta, aki ’Törzskönyvezés és lónyilvántartás Kincsem után 150 évvel’ című prezentációjában áttekintést nyújtott arról, hogy James Weatherby 1791-ben összeállított első méneskönyvétől, a General Stud Book-tól, melynek első kötete 1793-ban jelent meg, hogyan jutott el a szakma a Magyar Lótenyésztők Országos Szövetsége (MLOSZ) innovatív informatikai fejlesztése, a LARA-WEB portál élesedéséig.
