Természetesen nem minden termőhelyre telepíthető a sajmeggy: hideg, kötött, levegőtlen, magas talajvízszintű területeken a sajmeggy alanyú ültetvényekben nagy a pusztulási arány, az ilyen helyeken más megoldást (pl. Colt vagy Weiroot alanyok) kell választani.
A vadcseresznye és hibridjei
A vadcseresznyét lassan el lehet felejteni, intenzív cseresznyeültetvényekben nincs helye a két-három évvel későbbi termőre fordulás és a kisebb terméshozamok miatt. Faiskoláinkban még megtalálható, de elsősorban a díszcseresznyék alanyaként használják, vagy időnként külföldi megrendelésre meggyet szemeznek rá, ugyanis a német meggyfajták nem mind összeférhetők a sajmeggyel. Néhányat azonban meg kell említenünk különösen előnyös tulajdonságaik miatt.
A cseh P-HL-A, B és C alanyokat többször is vizsgáltuk, és nem bizonyultak alkalmasnak a mi klímánkhoz. Ezzel szemben a német Pi-Ku-1 alany, amely szintén vadcseresznye hibrid [P. avium × (P. canescens × P. tomentosa)], jó középerős alany lehet magyar termőhelyeken is: korán termőre forduló és bőtermő fákat adott szigetcsépi kísérletünkben még az 1990-es években.
Változások a meggyültetvényekben
Sokan azt gondolták, hogy a meggyültetvényekben nem kell nagy változással számolnunk, marad a vázakorona sajmeggy alanyon, törzs- vagy ágrázó gépekkel betakarítva. Ezzel szemben néhány új kihívás új alanyok használatát teszi szükségessé. A termesztéstechnológia régóta géppel betakarítható ültetvényekre épül, viszont a gépesítés mértéke egyre nő, elsősorban azért, mert már nemcsak a szedéshez, hanem a metszéshez sincs munkaerő. A termesztők tehát amit lehet, a telepítéstől a hatékonyabb betakarításig, gépekkel igyekeznek megoldani.
A gépi meggyszüret leghatékonyabbnak ismert technológiája a meggykombájn (Pellenc, Felix), amihez sűrű telepítésű, orsó koronájú meggyfákra van szükség. Ezt az ültetvénytípust az 1990-es években alakítottuk ki először, azzal a céllal, hogy segítsünk a rendszerváltás utáni új gazdáknak, akiknek a termelőszövetkezetektől, állami gazdaságoktól megörökölt gyümölcsösökben nem voltak rázógépeik, így a vendégmunkások kézzel szedték a meggyet a kifejezetten rázógépekre kifejlesztett, magas vázakoronájú fákról. A kicsi, orsó koronájú fákról a kézi szedés könnyebb volt, nem kellett a fára mászni, létrákat használni.
Az új meggykombájn hatékonyan rázza le a meggyet akár az éves vesszőkről, akár a hosszabb bokrétás nyársas termőgallyakról, és a gyümölcsöt rekeszekbe vagy nagy tartályládákba gyűjti. Németországban viszont a szőlőkombájnokat (Pellenc) tették alkalmassá a meggy szedésére, amelyek az eddigi tapasztalatok szerint kiváló, nemcsak léfeldolgozásra, de kompót minőségre is alkalmas meggyet takarítanak be (Kertészet és Szőlészet 2022/9. szám, 12-14. oldal, 12. szám, 8-10. oldal).
A meggykombájnok általában 2,6-3 méter magas fák betakarítására alkalmasak, ezek férnek el a fák fölött haladó gép alatt, másrészt viszonylag rövid termőgallyak kialakítására kell törekedni, amelyekről a rázópálcák hatékonyan leválasztják a gyümölcsöt. Ez fölveti a fajták alkalmasságának a kérdését is, de még inkább a megfelelő alanyok kiválasztását és a megfelelő termőkori metszést.
Az alanyoknál a növekedés mérséklése és a korai termőre fordulás a legfontosabb szempontok. Egyre inkább előtérbe kerülnek a növekedést mérséklő GiSelA alanyok, az eddigi hazai tapasztalatok szerint a GiSelA 5 és 6 alkalmas méretű meggyfákat nevel, de a Korponay sajmeggymagonccal vagy a hazai sajmeggyklón-alanyokkal is kedvezőek a tapasztalataink.
Dr. Hrotkó Károly
