A tömegesen telepített intenzív ültetvényekben aztán szép lassan megtanultuk, milyen sajátságok jellemzik a cseresznye termőrészeinek képződését, hogyan kell az egyes cseresznyefajták termőgally-képződésére tekintettel metszeni a fákat a különböző növekedési erélyű alanyokon.
Mindezzel szinte párhuzamosan felgyorsult a klímaváltozás, aminek eredménye az lett, hogy ma már a hűvösebb, csapadékosabb nyugat-európai termőhelyeken is szenvednek a csapadékhiánytól és a nyári hőségtől. S hogy az életünk ne legyen unalmas, ökonómiai szempontok is egyre inkább érvényesülnek: elsősorban az olcsóbb munkaerő miatt a termesztés súlypontja keletre és délre tolódik, az eurázsiai kontinensen Törökország mellett az élre tört Kína, de oda kell figyelni a közép-ázsiai országokra is (Üzbegisztán, Kazahsztán), ahol a kontinentális termőhelyi viszonyok a meghatározók. Másrészt,
Ebben a helyzetben természetesen az alanyhasználat meglehetősen változatos világszerte, és a hazai termőhelyeken is sokféle alany közül választhatunk.
Divatosak a törpék
Az elmúlt évtizedekben a trendkövető termesztők az egész világon a törpe alanyokról beszéltek, ezeket részesítették előnyben.
A meggyeket már régóta ismerik és használják a cseresznye növekedést mérséklő alanyaként Európában. Közöttük az erős növekedésűtől a törpéig minden kategória megtalálható. Közös bennük a gyökérzet sekély elhelyezkedése, ami a gyengébb növekedésű alanyoknál támrendszer használatát teszi szükségessé, a forró, száraz nyarú termőhelyeken ugyanakkor a túlmelegedő gyökérzóna rontja a víz- és tápelemfelvétel lehetőségét. Hátrány a sarjadzásra való hajlam.
A gyökérsarjak korlátozzák a herbicidek használatát az ültetvényben. A meggy fajhoz sorolható legismertebb alanyklónok a Weiroot sorozatból (10, 11, 154, 158, 72, 53, és 720) és az olasz CAB (6P, 11E) sorozatból kerülnek ki (1. táblázat), ezeket alig telepítették Magyarországon.
Az elmúlt három évtizedben a legnagyobb karriert a német GiSelA sorozat futotta be, amelyek valójában meggy fajhibridek, sok tulajdonságukban hasonlítanak a meggyklónokhoz (2. táblázat). Igen, ez a helyes, szabályos fajtanév, ahogy írva látjuk, bármennyire is szeretnénk magyarosan Gizellának nevezni. A betűszó egy rövidítésből ered (Gissener Selektion A), a giesseni egyetem egykori gyümölcstermesztési tanszékén hozták létre a sorozatot Werner Gruppe professzor és munkatársai német meggyfajták és a kínai származású szürke levelű vagy molyhos meggy (Prunus canescens) keresztezésével. Ma már a német faiskolák konzorciuma (CDB) a fajtatulajdonos, és az egész világon divatossá váltak, elsősorban a könnyű in-vitro szaporításnak köszönhetően. Kezdetben a törpe, igen törpe változatok terjedtek (GiSelA 3, 4, 5), később a féltörpe típusokat is megkedvelték a termesztők (GiSelA 6, 7), manapság pedig egyre többet hallunk a középerős GiSelA alanyokról (GiSelA 8, 12, 13, 17).
A hazai tapasztalatok vegyesek, egyre jobban megismerjük ezen alanyok tulajdonságait, előnyeit, hátrányait.
Ebből következően csak kiváló talajra, optimális vízellátással (öntözés) ajánlhatók, és lássuk be, nem sok ilyen cseresznyetermőhely létezik az országban. A bevált klónok ugyan nem sarjadzanak, de sekély gyökérzetük rendkívül érzékeny a nyári hőségben a talaj túlmelegedésére, a törpe-féltörpe változatok (GiSelA 3, 5, 6) támaszrendszert igényelnek. Ezeken az alanyokon a cseresznyefák speciális koronaalakítására és metszésére van szükség: az első években csak erőteljes metszéssel lehet jó koronaszerkezetet kialakítani, termőévekben pedig kerülni kell a nyári metszést, hogy a tavaszi metszéssel serkentsük a hajtásnövekedést. Németországban egyre inkább előtérbe kerülnek a középerős klónok (GiSelA 7, 8, 12, 13, 17), közülük a 12-es és a 17-es nem is meggy, hanem a kínai molyhos meggynek és a meggynek, illetve a vadcseresznyének a hibridje. Ezek németországi tapasztalatok szerint valamivel jobban alkalmazkodnak a nyári hőstresszhez és szárazsághoz, öntözést feltétlenül igényelnek, de támaszrendszer nélkül is telepíthetők. Hazánkban folyamatban van az értékelésük.