Az első folyton növő paprikafajta megszületését követően munkatársaival kidolgozta a támrendszer melletti paprikahajtatás különböző metszésmódjait. Munkásságának utolsó éveiben alkatbiológiával foglalkozott.

Kiváló szervező és előadó volt. Nevéhez fűződnek a három-négy alkalommal összehívott zöldségtermesztési tanfolyamok, az éppen időszerű teendőkkel kapcsolatos szinkron szaktanácsadás, a paprikakiállítás, és az egyetemen évről évre megszervezett vetőmagbörzék.

Sokan haragudtak rá, hogy 10-15 percnél hosszabb előadást nem engedélyezett, a rövid és tartalmas előadásokra az országból a szakterületüket legjobban ismerőket hívta meg, akikkel a szünetben lehetőség volt a konzultációra.

Egyszerű szavakkal, a gyakorlatból hozott példákkal és lelkes stílusban beszélt, számos retorikai fogást lehetett tőle tanulni. Soha nem olvasta az előadásait, mindig fejből tartotta.

A hazai paprikanemesítésben munkatársaival elért eredményei korszakos jelentőségűek voltak nemzetközi viszonylatban is, az elsők között állított elő a tölteni való fajtakörben nagy hozamú, jó minőségű paprikahibrideket. A zöldségtermesztők által is nagyon kedvelt, széles körben elterjedt hajtató paprikahibrid a HRF F1, amely 1985-ben kapott állami elismerést. Ez idő tájt a paprikahajtató felület 60%-án ezt a fajtát termesztették, és az étkezési paprika exportjának a 70%-át tette ki.

A fajtacsoport vezető fajtája az általa nemesített Pritavit F1.

A korábbi időszakban a hazai fogyasztók körében szinte ismeretlen, a Balkánról származó kápia típus hibridjének, a kiegyenlített alakú, lapított, nagy termőképességű Karpia (T-112) F1 fajtának az előállításával nagyban megváltozott a hazai szabadföldi paprikatermesztés összetétele. Fűszerpaprika-hibridek nemesítését is elkezdte.

Társnemesítőként 23 hivatalosan elismert paprikafajtát mondhatott magáénak. Azonban sikere nemcsak a jó fajták nemesítésében rejlett, a sok buktatóval és hibával járó hibridtermesztést is meg tudta úgy szervezni, hogy csak kifogástalan minőségű vetőmagvak kerüljenek forgalomba.