Újabb kérdés, mi lehet ennek az oka?

A piaci értékesítési árnál is az előbb megismert tematikát követte dr. Sütő Zoltán. A tehéntejért 1960-ban 3,20 forintot fizettünk literenként, ami 2023-ban 297 forintra emelkedett. Mindez 92,8-szeres drágulás, tehát a felvásárlási árhoz képest, ami 75-szörös volt, legalább egynegyedével nagyobb. A méz kilogrammját 1960-ban 23,5 forintért lehetett megvásárolni, 2023-ban 1 kilogramm mézért már 2895 forintot kellett fizetni, tehát az árnövekedés mértéke 123-szoros lett. Ugyanakkor a tojást 1960-ban a piacon 1,50 forintért lehetett megvenni darabonként, s 2023-ban (a nagy tojásdrágulásos időszakban) a tojás piaci értékesítési ára 97 forint volt (!!!), ami azt jelenti, hogy a bázisévhez viszonyítva 64,7-szeresére emel­kedett a tojás piaci értékesítési ára. Az elnök itt is elvégezte az átlagoló számítást, itt még megdöbbentőbb aránytalanságra derült fény.

Ha valaki fölteszi magának a kérdést, hogy miként lehetett ezt a mérsékelt növekedést az egyik legfontosabb alapvető élelmiszerünknél megtartani, akkor több dologra is rá kell, hogy ébredjen. Csakis úgy volt megoldható, ha a tojástermelési technológiánkat az elmúlt időben folyamatosan fejlesztettük, a tojótyúkok nemesítésében pedig az átlagot messze meghaladó átlagot tudtunk elérni. A jelenlegi tojástermelő tyúkok a 6 évtizeddel ezelőttihez viszonyítva jóval kisebb testűek, ezért kevesebb takarmányt is igényelnek és az egy tojásra jutó fajlagos takarmányfelhasználás is látványosan csökkent. A tojás a tojótyúkkal együtt valódi csoda, hisz ez az az állat, amely a saját testtömegének a 20-szorosát képes megtermelni.

Szezonalitás

Pákozd Gergely alelnök előjáróban azt hangsúlyozta, hogy a tojáspiac az elmúlt év során először nem volt olyan turbulens, mint a korábbiakban.

A tojásfogyasztás alakulásáról a statisztika legújabb adatai 2022-ből ismertek. Amíg az 1980-as években Magyarországon az egy főre jutó tojásfogyasztás meghaladta a 300 darabot, sőt emlékezünk olyanra, hogy 312-320 darab tojás jutott évente mindenkire, addig ettől – bár növekvő tendencia tanúi lehetünk – még mindig messze vagyunk. Az utóbbi évtizedben a tojásfogyasztás maximumát évente fejenként 245 darabbal 2019-ben értük el, majd némi visszaesés után 2021-ben 234 darabot, 2022-ben pedig 238 darabot regisztrált a statisztika. Ennél közelebb visz, ha az utóbbi két esztendő szakmai adatait nézzük.

A 2024-es évről értelemszerűen még nincsenek meg a teljeskörű adatok, de az 1-6. hónap tényszámai már tájékoztatni tudnak. Ezek szerint idén január és június között 2,19 millió tyúkot telepítettek le a termelők, s ugyanebben az időszakban 588 millió darab tojást állítottunk elő idehaza. Természetesen a tojástermelésben is ismert a szezonalitás, azt pedig mindenki tudja, hogy a vásárlói igény a tojás iránt főként húsvét és karácsony előtt ugrik meg jelentősen, vele együtt a tojás darabonkénti ára is felmegy. A gazdálkodók részéről ezzel az a gond, hogy mindkét bővüléssel járó időszak, amikor az értékesítési ár végre elfogadhatóvá válik, az adott éven belül legfeljebb 4-5 hetet tesz ki a 12 hónapból. Annyira azért elég okosak a termelők, hogy a tojástermelés maximumát erre az időszakra időzítsék.

A tojáspiacon érvényes, hogy ukrán vámmentes termékek Magyarországra nem jöhetnek be közvetlenül. Ugyanakkor, ha az olaszok többet termelnek, az megjelenik a magyar fogyasztói piacon is olyan áttéttel, hogy ezek az országok ilyen esetekben kevesebb lengyel tojást vásárolnak meg, ami abban a pillanatban kihat a magyar tojáspiacra. Az Európai Unió ezen a területen is kvótát vezetett be, viszont azt tapasztalják a szakmában érdekeltek, hogy a tojásbehozatal az EU-ba a kvóta kimerülése után sem mérséklődött. Járulékos gond, hogy az unión belül, így hazánkban is szigorúbb előírások érvényesek, amit mi teljesítünk is, ám ez nem érvényes az ukrán tojástermelőkre. A verseny szellemének megtartása érdekében jogos a kívánság, hogy a termelési feltételek azonosak legyenek.