Kovács Tibor szerint a gyékényből és egyéb vízinövényekből készült eszközök nemcsak természetesek, hanem kiválóan használhatók. Nem hiába van múltja a fonott tárgyaknak.
– Amikor építették az M3-as autópályát, Polgár környékén kőkori házakat tártak fel a régészek. Rengeteg leletet találtak, köztük ott voltak a gyékényből készült szőnyegek. A koruk hétezer éves. Nos, biztos, hogy már akkor ismerték a gyékény tulajdonságait. Azóta nagyot változott a világ. Míg az elmúlt században a gyékényből készített használati tárgyak alapvetően meghatározták egy falusi háztartás életét, addig ma már inkább csak egy szűkebb réteg keresi, vásárolja ezeket. Könnyű bemenni egy nagyáruházba, s ott egy helyen, olcsón megvenni azt, amire szükségünk van. Sokan bele sem gondolnak abba, hogy az így beszerzett eszközök vajon milyen alapanyagokból készülhetnek. A műanyag és a fapép a leggyakoribb, melyeket, ragasztóval állítanak össze. Vegyünk csak alapul egy kenyértartót. Mondják az emberek, hogy otthon sütik a finom, egészséges házi kenyeret, amit aztán beraknak a bolti tartóba. Az nem szellőzik, ráadásul párolog belőle a ragasztó. A gyékényből készült tároló ezzel szemben teljesen természetes, egészséges helyet biztosít a kenyérnek. Ha megnézzük a növény szerkezetét, látjuk, hogy sejt alakú részei vannak, melyek rengeteg vizet képesek magukba szívni, tárolni. A párolgás tehát nem okoz problémát, a kenyér nem szárad ki. Ugyanakkor a tartó levegőzik is. Azért az nem lehet véletlen, hogy már 7000 éve is használták ezt a növényt.
A tartósság is felvet különböző kérdéseket. Az üzletekben megvásárolt termékek két-három évig bírják, aztán elhasználódnak, végük lesz. Ezzel szemben a gyékényből készült eszközeim nem kopnak el, nem esnek szét. Az általam készített ülőfelületek húsz-harminc évig garantáltan bírják. Ez azért igen nagy különbséget jelent.
Kovács Tibor sok kézműves vásáron, kiállításon vesz részt, Magyarországon és külföldön egyaránt. Ezeken az érdeklődők megcsodálhatják az alkotásait, de megismerkedhetnek a gyékény fonásának folyamatával, fortélyaival is. E találkozások lehetőséget nyújtanak arra, hogy a régi mesterségek ne vesszenek el, hanem tovább éljenek, azokat a fiatal generációk továbbvigyék. Ennek ellenére azt mondja, sajnos úgy tűnik, hogy a szakmája kihalófélben van.
Nos, igen is, meg nem is. A lényeg, hogy mindent próbáljunk meg, hiszen csodálatos mesterségről van szó. Tény, érdeklődők vannak. Szerveznek képzéseket is, tehát a lehetőség adott, hogy bárki elsajátítsa a tudást. Ugyanakkor a tapasztalat, hogy az elméletnél megáll a dolog: legtöbben megszerzik a papírt, hobbi szinten esetleg készítenek néha egy-egy eszközt, de a tevékenységük nem válik rendszeressé. Említhetem a kosárfonást. Az is kihalóban van sajnos. Néhány idős ember télen készít vesszőkosarakat, de azokat is inkább csak saját célra. Tudjuk, hogy változott a világ, de fontos lenne, hogy a múltunkat meghatározó értékeket megtartsuk.
Szerencsére gyakoriak a kiállítások, találkozók, ahol be lehet mutatni ezeket a mesterségeket. Kovács Tibor számos sikert ért el ezeken a rendezvényeken. Spanyolországban például beválasztották Európa húsz legjobb kosárkötője közé, a szakma rangos világbajnokságán, Lengyelországban pedig az elsők között végzett.
– Teljesült a gyermekkori vágyam, szeretem a mesterségem, élvezem ezt a munkát. Ez a legfontosabb, és nem is kérdés, hogy ezt választanám, ha újra kezdhetném az életem – fogalmazott a gyékény mestere.
Fotók: Bella Huba
Ajánljuk még:
