A gyékény csodálatos anyag, nem hiába használták különböző eszközök készítésére már legalább hétezer esztendővel ezelőtt. Fontos, hogy ápoljuk ezt az igazi vidéki mesterséget, s megőrizzük azt az utókor számára. Kovács Tibor ezen dolgozik egy Nógrád vármegyei kis faluban, Mezőtárkonyban.

– Mindig is vonzottak, közel álltak hozzám a vízinövények, már gyermekkoromban is csodáltam őket. Akkoriban, a ’70-es évek elején azonban mást még nem nagyon tudtam csinálni, mint fotóztam őket. Sajnos nem akadt senki, aki megtanította volna, hogy miként lehet belőlük bármit is készíteni. Ez a mesterség egy darabig vágy maradt – idézte a kezdeteket. – A kézművesség azonban mindig az életem része volt, megtanultam hálót kötni. Egyre jobban belemerültem ebbe a munkába, s szerencsére lehetőségem adódott, hogy a tudásomat hasznosítsam. Iskolai keretek között akkortájt indult el az országban a népművészeti oktatás, nem volt kérdés, hogy beiratkozzak-e. A kosárfonást választottam, de kötelezően minden mesterséget ki kellett próbálni. Így ismerkedtem meg a csipkekészítéssel. Van ennek a mesterségnek egy ága, aminek alapja a halászháló készítése. Ezt az oktató nem jól tanította, én pedig megmutattam, hogyan kell. Nagyon megtetszett ez az egész „szakma”, ott maradtam az iskolában, mint csipkekészítő.

A gyékény, mely főként mocsaras területeken, vizek mellett él, hosszú ideje szolgál alapanyagként különböző mindennapi eszközök, használati tárgyak készítéséhez. A munkához megfelelő előkészítést követően a növény szárát használják fel. A fonása aprólékosságig terjedő tudást, nagy szakértelmet, precizitást igényel. Kovács Tibor a hagyományos technikák alkalmazásával készíti alkotásait, kosarakat, tároló edényeket. A munkái sok esetben ötvözik a hagyományos formákat a modern dizájnnal.

– Vízinövényekkel dolgozom, gyékénnyel, kákával, sással, náddal. Elsősorban használati tárgyakat készítek, például tároló edényeket, kenyértartót, szakajtót, tálcákat. Minden olyat, amit régen elsősorban a falvak háztartásai használtak. Régen tojástartó is szerepelt az eszközök között, de az mára változott. Hasonló jellegű eszközöket fonok, de azok nagyobbak, és a szerepük is átalakult: hagymát, burgonyát tárolnak bennük. Korábban szőttem is a gyékényt, fali- és egyéb szőnyegek kerültek ki a kezeim közül. Ma ezekre már nincs igény. Ami viszont megy, az a különböző ülőfelületek befonása, náddal, sással.